Az igazat szólva, az idei évadban ez a Böske, nagyon el lett találva. Imádom csinálni. Persze, hiányzik azért a „dráma”. Vattával lehetett volna meg az egyensúly... (Vatta a tervezett "Halhatatlan" egyik szereplője - a szerk.)

Na, de ne térjünk el a témától (Ami ez: nélkülem is készülhetnek jó előadások!). Két olyan szerep is van, amit nagyon szívesen eljátszanék: Gino és Gabriella. Igen, két nagyon érdekes, bár egymástól meglehetősen távol álló karakterek. De, hogy miért pont ők ketten? Lássuk!

Gabriella a maga fájdalmával, apró őrületével olyan bizarran szexi és határozott. Erős és dominál. A két férfi között teljesen uralkodik, persze lehet azért pont ő az egyik választás, mert jómagam is nő vagyok, és egy ilyenbe belebújni, kihívás! Az lehet, biza. Na és a Gino fiam! Ő benne ott a pörgés, az energia, az elegancia, azzal az adag vonóval együtt. A manifeszt, butácska Gino mellett, erősen látszik az önmarcangolása, az apjától való rettegése, és az a kicsinyesség is, amit végül is eldob(na) a szerelméért. Meg kell zabálni. Beretva után már pedig valahogy nem idegenkednék a férfi szerepektől. Sőt! Egész jó móka lenne!

Mindemellett, azt hiszem nem véletlen vannak így kiosztva a szerepek, ahogy. Bízom a Cziczóban.

Ez alatt a majdnem hat év alatt, szépen fel lett építve az utam. Szerepről szerepre fejlődtem, a megfelelő gradiensnek köszönhetően.

Sokszor gondolkozok azon, néha még előadás közben is, hogyha valami vicces csoda folytán, egy előadásra testet cserélnék valakivel, tudnám-e a szövegét, vagy egyszerűen el tudnám-e játszani a karaktert? Hála Istennek, ezek csupán kósza, nevetségesen szórakoztató gondolatok így majd ráérek ezen akkor idegeskedni, ha elátkoztok...