A múlt heti próba… nos, hogy is mondjam? Talán bármilyen szót használhatnék arra, hogy leírjam a történteket, hiszen ha valaki, hát te megértesz, de én mégis szeretnék még gondolkodni a megfelelő szón, mert hát ezt az információt mégse vethetem csak úgy oda.

Azt hiszem, durván misztikus volt. Mély benyomást tett bolyongó elmém legféltettebb pontjain. Új ember lettem. Kicserélődtem. Rájöttem, hogy nyitni kell. Nyitni az emberek felé, akik körülvesznek. És nyitni az ötleteikre és hagyni, hogy áradjanak. Persze egy kis kontrollal. Így ez a kavalkád összeállhat egy nagy egésszé, melyből mindannyian kivesszük aprócska, de sorsdöntő részünket.

Ezek a viták rádöbbentettek arra, hogy kis csapatom, mennyi energiát és erőt hordoz magában. Ezen aktív forrásoknak teret kell adjak és pozitív mederbe kell terelnem, hogy a végeredmény tényleg olyan legyen, mintha ha a szenvedély meghágta volna a gyönyört.

Szinte látom magam előtt a darabot kis színházunk színpadán sziporkázni. Szerényen mosolyog, de szimpatikus. Főszereplőnek mindjárt megtenném Krisztiánt. Megvannak a hibái, de nagyon sok rejtőzik benne. Szerintem tökéletes Turult alakítana. Kátya játszaná a szerelmes Emesét és persze meghagynánk a bingelését is. Szmájli. Zsolti lehetne a táltos-rapper, aki ősi ritmusra rímekbe fabrikálva mesélné el az eseményeket. A jelenetek közt pedig lehetnének táncos átvezetések, melyeket ki másra, mint Sacira bíznék. És Zsuzsanna varázslatos trükkjeivel effektelhetné a mozgásokat misztikus fényekkel megspékelve. Ja, és Álmos fejedelem lába szerepében csakis Schwartzmüller Fannyt tudom elképzelni. Simán passzol hozzá. Egy szóval jellemezve: tökéletes.

Kedves Melani elé meg odaállnék, s elővenném legkedvesebb mosolyom és megkérném rá, hogy teremtse elő Fruzsinát, nézzék meg együtt a mi kis darabunkat és mondják el a véleményüket. Újfent szmájli.

Péter