Már megint….

Hogyan állok aaaa ..... na? Mihez? A lábamon.
Stabilan.

Egy újabb téma, amiről azt írok amit akarok. Ma ezt gondolom, azt amin tegnap még röhögtem, s holnap meg sírni fogok rajta. Az az érzésem, hogy egy-egy írásom olyannyira nem találja a helyét a szubjektivitás átkozottul színes gyümölcsös turmixa és az egyszerű megállapítás-> objektív „van" között, hogy az már élvezhetetlenné teszi az olvasást. Valaki erre mondja, hogy na ez már valami. Valaki meg rosszul lesz tőle. Így inkább csak arra koncentrálok, hogy nekem mi a jó. Különben is, majd max nem kérnek meg, hogy írjak.

De, hogy ne csak a szavak értelmezhetetlen, értéktelen, értékelhetetlen hozama árasszon el mindenkit, próbálkozom.

33.jpg

Tehát:

Rohadjak meg nem megy... Amint leakarom írni a színház szót, rögtön rosszul leszek. És nem véletlenül nem azt írom, hogy herótom, mert olyan szóhasználatoktól rosszul vagyok, ami az emberekhez nem passzol. Értéket írni értékek nélkül viszont nem lehet. (Na most fordultam le a székről!)

A nevetségesség küszöbét súrolgatom, de még mindig jobb hogy van egy reál képem magamról a(n)nál (kellő infantilizmussal is megáldott az atyaúristen) mint ábrándokba bújva takarózni azzal, hogy „NA ez már valami". Nem kertelek! Ez a téma szar. Nem tudok tizenháromszor egy dolgot leírni. Ezért vagyok rosszul a színháztól. Pedig nyomni, nyomni, nyomni kell! Csak valamin kéne változtatnom.

A színházban stabilan az erős élmezőnyhöz tartozom. Tiával és Nannival különlegesen jóban vagyok (réghez képest) +Vera (de ő én, illetve a küklopszom anyja).

Tapasztalatot nem a színház miatt szerzek, hanem mert emberek között vagyok. Jövőképem: egy meglehetősen megnyerő fizetés mellett dolgozni egy brutális nagy multinak (mondjuk Audinak, vagy Mercedesnek) steril, kellemes környezetben, olyan tudással, ami keveseknek van. A színházban szerzett tapasztalatomat kamatoztatni az állásinterjún fogom, lehengerlően megnyerő jellememmel.

A színház amúgy jól működik, legalábbis az alap jó. Van amit másképp csinálnék, de a lényegen nincs mit változtatni. A csapat többnyire jó, bár van akit nem kedvelek, van aki nem kedvel, de ezt se én nem fogom elmondani, se nekem nem fogják megmondani. Legtöbb társulati tagnak, vezetőnek vannak hibái, amit szeretek kibeszélni a hátuk mögött. Állítólag ez nem baj. Mivel én leírtam, így az én lelkiismeretem nyugodt.
Nem mintha olyan sokat idegeskednék amúgy...

Majd írok egy olyan bejegyzést ahol mindenkiről írok valami „szépet". Ez valószínűleg csak nekünk lesz érdekes, de ennyit megérdemlünk.