2013. január 5., szombat. Beültem egy lánnyal a Fészekbe. Azaz a színházba, megnézni egy előadást. Ezzel akkori tudtomon kívül egyben beültem "a" Dölórienbe, és elutaztam vele 2013. április 9. keddre, ahol is megint beültem egy lánnyal a Fészekbe, vagyis a színházba, megnézni egy előadást. Az előadás ugyanaz, a lány nem, de ez utóbbi momentumnak semmi köze nincs semmihez, csak felesleges plusz infó.

A lényeg az, hogy mindkétszer Romantikus... izé... Romantikás hangulatba kerültem... kerültünk... Mégis nagyon más volt, és nem mellettem ülő lányok miatt, hisz, mint jeleztem volt, ez most tökéletesen indifferens.  Még úgy is tökmindegy, hogy akkor, januárban azon az estén, az előadás előtti találkozáskor tört szét bennem végképp a "nemakarokszerelmeslenni" tartása, és beleszerettem abba a lányba.  De ez csak felesleges plusz info... 

Legutóbb negyed éve (rohan az idő!) ültem ezt a színdarabot nézve ezen székek egyikén, és az van, hogy valami brutális mértékben javult az előadás színvonala ezalatt a három hónap alatt!

Ebben a jövőben a vége után nagyon is jó volt, hogy várni kellett a közönség többi tagjára, hogy el lehessen tőlük indulni kifele... mert pár percig csak ültem ott, nézve ki a fejemből... ahogy tegnap néztem ki a fejemből... de most másképp... Most egy olyan torokszorító jó érzéssel, hogy azt nem is lehet leírni. Kifele menetben mondtam Ancsának egy mondatot: "Ez kurvajó volt!" De alig tudtam kimondani... annyira jó volt.

A Romantika egyébként is egy olyan előadás, ami meglehetősen széles amplitúdóval mozgatja a néző lelkivilágát a totális röhej és a szívfacsaró szemnedvesedés között. Ez a "jövőbeli" előadás azonban annyira nagyon jó volt, hogy ez a bizonyos amplitúdó még nagyobb lett. De nem csak az. A rezgésszám is! Mert bár az előadásban is történtek kisebb változtatások, ámde olyan pluszok is belekerültek, "belefejlődtek", amit csak a szereplők előadása, előadásmódja tud hozzáadni.

Megtörtént. A Romantika felnőtt, pedig sohasem volt gyerek(es).

Nem tudom igazán kifejezni ezekkel szavakkal, és elmondani azt az örömöt, amit érzek aziránt, hogy bekerülhettem ebbe a csapatba, és hogy elutazhattam velük erre az időutazásra is!

Eljutottam a jövőbe!  De most már ez a jelen, és semmi kedvem nincs visszamenni "a" Dölóriennel a múltba!

Köszönöm!