Kellemes hétfőt kívánok mindenkinek (és akkor egyből paradoxonnal indítottam a hetet)! A Fészek Színház társulata nagyon vegyes. Annyira, hogy a tagok nagy része nem is akar később színházzal kapcsolatos munkát végezni, ebből megélni. Hobbiszínház. De azért az itt eltöltött évek során sok minden beleivódik az emberbe. Épp elég ahhoz, hogy elképzelhesse: „Mi van, ha én is ezzel foglalkoznék?”. Erről szól ez a hét, mindenki végiggondolja, mit adott neki eddig a színház világa, és hogyha mégis arra kerülne a sor, hogy ezzel keresné a kenyerét, akkor ezt pontosan hogyan tenné. Mit jelent neki a színházcsinálás. Mi benne a fontos, mi kevésbé? Sokfélék lesznek az írások, mert a színház is sokféle. Egyből jöjjön így hétfő reggel az enyém.

Ha lenne egy színházam... Az nem az én színházam lenne. Illetve olyan szempontból igen, mint most a Fészek. De nem én lennék az irányító, a vezető. Mert sajnos nem annak születtem. Ezt 22 évesen elfogadni, belátni, és eszerint élni tovább az életedet legalább akkora feladat, mint vezetőnek lenni.

Szóval nem vezetnék színházat. Ha „színházam" lenne, azt úgy hívnák, hogy Fészek Színház. 30 éves lennék. Vagy 40? És a Fészek Színház intézménye még mindig töretlenül létezne. Talán az Orczy úton, talán máshol. És még mindig Attila és Ancsi vezetnék? Vagy esetleg már az utódok, a 2. generáció, az új Ancsi és Attila (az egyik már talán megvan)? Ezt nem tudhatom. De én ott lennék. Én lennék „a DD". Ott lennék a közösségben, talán hívatlanul is, de mégis oda tartozva. Csinálnék mindent. Takarítanék ha kell, szerepelnék, ha kell, részt vennék az ötletelésekben, elintéznék dolgokat. És ügyelnék rá, hogy ne változzon a Fészek Színház személyisége, hogy megmaradjon olyannak, amilyen volt.

Egy fárasztó nap után talán mindenki hazafelé venné az utat. Én nem. Mert nekem ez lenne az otthon. A színházban élnék. Lenne valahol egy kis szobám. Ágy, fürdőszoba, vécé, áram, net. Amit a színházban végeznék, és amennyit fogyasztok, az összesen pont úgy jönne ki, hogy meg tudjak élni, és még én is lássak valami pénzt is azért. Mert a munkám is ez lenne, és még ha nem is kapnék érte fizetést, valahogy akkor is megoldódna, éhen akkor sem halnék. Néha persze, ha „buli" van este, lehet, hogy máshol aludnék. Vagy épp nálam lenne „buli", és más aludna nálam. Aztán másnap folytatnánk a munkát, az épp aktuálisat, valamit mindig, mindig előre. Így lenne jó. Ez lenne szép. Tudom, hogy ez csak egy álom, de mégis erre vágyom titokban. Azt csinálni, amit szeretek, azokkal lenni, akiket szeretek, és még meg is élni belőle. Ezt ki ne szeretné? Mert kell egy csapat! Nekem kell a Fészek Színház. És neked, Fészek, kellek én?