Tudjátok, játszom most a Hun vagyunk?-ban. Kit? Na kit? Hát persze. Én vagyok (dobpergés) ZSOLTI! Ha olvastok blogot, tudjátok, mit jelent nekem ez a karakter. Annyit írtam már róla, annyit írt már ő is itt… Most is összerittyenthetnék róla egy írást, mint kedvenc karakteremről. De választhatok mást is. Igen, másról fogok most írni. Egy karakter, aki, bár csak egyszer játszhattam el közönség előtt, mégis legalább olyan közel állt hozzám, mint most Zsolti, az anarchista. Ezt a karaktert Lalinak hívják.

Lali a 2011-es zalamerenyei alkotótáborban „született”. Lali papucsban jár, a lába néha sebes. Lali kockás rövidnadrágot hord, fekete pólót, és kalapot. Lali nyakában fuksz, és biciklilakat. Lali zsebében pedig ott lapul a csodafésű. A fésű, amit néha előhúz, megpörget, megfésüli vele az egyik tincsét… És mi alatt ezt teszi, senki nem tud megszólalni, sem másfelé nézni. Ez Lali szuperképessége. Lali ordibál, és káromkodik. Hatalmas gengszter ő. Lali egyszer elindult a helyi polgármester választáson. A plakátja A keresztapa II filmposztere volt, csak Pacino feje helyén az övével. Kapott egy szavazatot, bár nem magától. Ő elfelejtett elmenni a szavazásra. Lalinak sok gyereke van… A másod (vagy harmad?)unokatestvérétől. De hát senki sem tökéletes…

Amikor a táborban közelgett a harmadik Iluska bemutatója, választhattunk a két Attila közül. Ny. Attila a faluvégi romos házban készített egy rövid előadást. Cz. Attilánál az előadásra készültünk, megcsináltuk Iluska családját. Én őt választottam. Hamar megbeszéltük, ki kicsoda lesz. (Nanni, mint Iluska, adott volt). Attila volt Iluska apja… Én pedig Attila nagybátyja. Bár fiatalabb voltam nála. Ez valóban lehetséges, hányszor rágtuk magunkat rajta végig unalmunkban, hogy hogyan is pontosan… De most megint nem tudnám leírni.

Hamar meglett a jelmezem, és a karakterem is. Elkezdtem Laliként élni. Sosem élveztem még karaktert ennyire. Attila mondta is, hogy látszik rajtam. Úgy mászkáltam, úgy beszéltem. Kaptam is jó jeleneteket, pont annyit, amennyi ehhez a karakterhez dukált. Emlékszem, még meg is kellett pofoznom a szerelmemet/valahanyadunokatestvéremet… Nehéz volt kivitelezni, és majdnem egy értékes gyűrű is bánta ezt a jelenetet. De azt hiszem, Lali karaktere (és persze Iluska álma) nagyon jól sikerült. Zsoltival együtt olyan karakter ő, akit más nem tudna eljátszani. Mert ahogy Zsolti is, Lali is kicsit én vagyok (persze a vérfertőzést leszámítva).

Máig legendás, ahogy a rét közepén ordítom, hogy HOL A PAP? (Vicces, egy évre rá meg én voltam a pap). Ilyen karaktert ritkán kap az ember, ezért hálás vagyok neki. Sajnálom, hogy nem játszhattam el őt többet… De az emléke örökre velem marad. Lali, hiányzol.