Aha...
Bejegyzés alcíme...
Egy kedvenc karakterem? Na nem, ez nem így működik! A legtöbb valamiért jó volt. De talán a legélvezetesebb Árpád. A portás. Jóleső dolog eljátszani a gonoszt. És lényegtelen, hogy a való életben is gonosz vagy-e. Az mindig jó. A jó unalmas, mindig nyer, és mindig igaza van. A rossz kell a jóhoz. Buda és Pest, meg a többi. Mindenkiben mindig ott van egy kis gonosz manó, akit néha-néha ki kell ereszteni.
De a legjobb mégis Karesz volt. Az AHA című darabból. Olyan végtelenül egyszerű személyiség volt, hogy az már fáj. Egy kamasz, aki szarban van. Melyik nem? És ott volt neki egy naiv kis buta csajszi, meg egy másik, aki erősebb volt nála. Ráadásul mindez pont akkor, mikor kivetíthettem a saját életemre. Problémákat tudtam megoldani Karesz és a darab által. Nagyon jó érzés volt.
Minden karakter jó bizonyos szempontból. Jasper például azért volt jó, mert egy álompasi szerepében tetszeleghettem. Pedig én nem vagyok kimondottan az a típus. Sőt!
Lala, a nagykisfiú, az első fészkes szerepem. És főszerep. Emlékezetes, és örökre megmaradó élmény. Ez volt az első, hogy gyerekeknek játszottam.
Na meg ott van a sok jancsi, meg jános, meg johnny, meg az olasz apja stb. Élveztem őket, kihívást is jelentettek többnyire. És változatosak voltak. Nem tudok dönteni, mert még a végén megsértem valamelyiküket. De így van rendjén. Mindegyiket egyaránt fontosnak tartom, és ezek emlékek. Fontosak a számomra.