Hány alkalomra emlékszel? Voltak fontosak, vagy csak úgy megtörténtek egymás után, ahogy jöttek? Tudod még, milyen volt a legelső? - Csengődi Péter írása a Gabriella tizennégyszer című előadásunkról -

Gabriella tizennégyre emlékszik vissza olyan pontossággal, mintha éppen most élné át. Emlékszik a férfi kacajára, szagára, a csuklóján a kötél szorítására, a szemét takaró kendőre, a tehetetlenségre, ahogy minden erőfeszítése ellenére a férfi benne megy el. A tizennegyediket már szinte várja. Mint ahogy a kukac berágja magát a gyümölcsbe, benne nől, belőle él, és távozáskor mégis ürességet hagy maga után, úgy az ő torzult lelke is a kínzójával válik teljes egésszé.

Végül elengedik, új életet kezd, és szerelmével, Dániellel, mintha rituálisan tenné meg pontosan eggyel többször, hogy felülmúlja a múltban történteket. A tizenötből egy sem érdemes szóra.

Az egyáltalán nem idilli családi életet a doktor felbukkanása szakítja meg, aki segítőkészen hazafuvarozza az esőben hazafelé gyalogló Dánielt, ám mikor a házukba belép, Gabriella ráismer hangjában a megerőszakolójára, és nem hagyja távozni onnan. Mindhármuk sorsa ekkor végérvényesen megpecsételődik. A doktor egy megszállott nő kezei közé kerül, akinek meggyőződése, hogy alkalma nyílt bosszút állni az évekkel ezelőtt történteken. Gabriella várhatóan vagy gyilkosság, vagy emberrablás elkövetőjeként börtönbe fog kerülni. Dánielnek több ízben is alkalma lenne megszakítania a cselekményt, de nem képes felvállalni a döntés terhét, visszaadva az irányítást Gabriella kezébe, amivel egyszerre válik bűnrészessé és áldozattá. Minden, ami ezután történik: kapkodás, indulat, vívódás. Mindeközben a történetet feszesen tartja a kérdés: Vajon a doktor betoppanása tényleg egy karmikus tizenötödik találkozás korábbi áldozatával, aki igazságot szolgáltatva végre megnyugodhat, vagy egy ártatlan, ismeretlen személy, aki véletlen egybeesések miatt került ebbe az életveszélyes szituációba.

Sikerült a darabhoz egy hatásos kezdést találni, és bár a mindössze három színésszel, és (leszámítva a visszaemlékezéseket) egyetlen színen játszódik, a cselekmény egyben pörgős és jól felépített. A temérdek részlet teszi realisztikussá a darabot: megrögzöttségek, szokások, az esendő, sokszor értelmetlennek tűnő reakciók és egyéb kisdolgok.