Képkivágás moszkvai szélben

A véletlen sodorta színházunkhoz. Vagy a végzet(e), Végülis mindegy. Ma már elképzelhetetlen nélküle a Fészek! Különleges fénytörésben lát és láttat bennünket. Honlapunk fotóinak zöme az ő alkotása. Gimesi Andrásnak hívják. De mindenkinek inkább csak Gime.

gime1.jpg

Kortársam. Sőt. Karácsonykor érkezett ajándék-gyerek. Aki mindig szeretett tanulni, iskolába járni. Aki mókamester volt az őrsben (el kell magyaráznunk, mi is az az őrs?). A mázlista, aki mindig azt csinálta, ami érdekelte és még pénzt is kapott érte. Amatőr zenész (lassan kijönne egy komplett zenekar a társulatból), egy asztrológiai egyesület elnöke (Regio Astrologiae Csillagtudományi Egyesület, R.A.C.A.S.), rendelkezik mélyépítő mérnök és informatikus diplomákkal, 2009-től fotós. Aki a '70-es éveket Moszkvában töltötte külkereskedő anyukájának hála, ahol ráébredt arra, hogy tulajdonképp egészségesen nacionalista, mert bár orosz akcentussal beszélt magyarul, de a kenyeret törte és nem harapta, és különben is minden létező rendszerek legjobbikában ne találkozzon az utcasarkon koldussal, ha hazafelé megy a gyerek a suliból.

Saját bevallása szerint a világot gyerekkorától képkivágásban látja, és ami megragadja a figyelmét, arra ösztönzi, hogy azonnal lekapja. Odafigyel az élet minden pillanatára. Innen az életfilozófiája is (dicsérve anyanyelvünket): a jelenlét megélése. A jó megtalálása, a rossz elfogadása és feldolgozása mindig a jelenben. Kiiktatni a továbbvihető tüskéket. (Lehet, hogy ez a kiegyensúlyozott ember lényege?) Fura játéka a sorsnak, hogy kezdetben kifejezetten kerülte az ember ábrázolását. Kísérletezett a technikával: vajon mi hozható ki egy lámpából és az élettelenből? Szerencsé(nk)re most az érzelemmel telített képek érdeklik. Meg mi is.

Gime-7dba19a-7dba17-2986-Tundi_es_kettos_tukrozodese_a_konyhaablakban-00640x00480-C.jpg

Egy lehetséges kiállítás apropóján érkezett a Fészekbe. Ha már ott volt megnézte az aktuális előadást, a TI -t[Terra Incognita] és beleszeretett. Persze, ez (volt) a leginkább a látványra alapozott előadásunk, de élvezte a szöveg humorát is. Gyorsan megnézett mindent, amit akkor éppen lehetett... majd nálunk ragadt. A próbák végső szakaszát gyakorlatilag mindig végigcsinálja a színészekkel, fotósorozatai beleérzéssel közvetítik az előadás hangulatát (hosszabb szünet után segítik a felkészülést!). Egy a brancsból. Szeret köztünk lenni, mi pedig szeretünk vele. És már a lencséje sem tűnik tolakodónak. Hozzászoktunk. Sőt, már szeretnénk is úgy látni magunkat, ahogyan ő lát minket.

45.jpg