Munka-Egyetem-Színház. A boldog élet titka. Néha mégis sok egyszerre, viszont a színház a mentsváram. Kiszabadulni a rabigából és játszani vidéken!. Igen, a hétvégén Vasvárra utaztuk, hogy előadásokat nézzünk, együtt legyünk, a csapat, és persze, hogy megmutassuk, mit is tudunk MI!

Sokszor hangoztatom az itt megjelent írásaimban elfogultságomat, de néha kiderül, lehet, hogy mégsem elfogult vagyok, hanem realista! De erről majd a végén bővebben. Szóval ezen a hétvégén, - csak a mi kedvünkért - megjött a meleg! Így indultunk neki a Várva várt hétvégének. Az első előadás, amit láttunk, a bor piedesztálra emeléséről szólt. „Cuki" volt. Abban a hőségben még hallgatni is üdítő volt a hideg bor emberi mivoltát. Igazi nyári hangulat áradt el ott a fesztiválon. Fagyit ettünk, szoknyákban futkorásztunk, és jókat kacagtunk az előadásokon. Késő este pedig kezdődött a Hun vagyunk?. Láttam már párszor, de még mindig nagyon jókat derülök rajta. Szeretek hangot adni a véleményemnek. Hangosan mulatni, de mások is nagyon élvezték. Ennyit az elfogultságról első körben. Hajnalban, az élvonalban harcoló Attila, Ancsi és Máté elkészítették a másnapra esedékes Romantika díszletét. Le a kalappal! Másnap nem sok dolgunk volt már ennek köszönhetően, mégis nagy volt az izgalom. Nagy színpad, messzebb vannak az emberek, és én hót allergiás vagyok! Megállás nélkül folyt az orrom. Istenem, most segíts!

Megcsináltuk! Kis csúszással, de ott voltunk a szeren, a színpadon! Az előadás végén őrült gyorsasággal pakoltunk össze, majd egy „jó" házi hot-dog mellett kifújtuk magunkat. Már csak az este várt ránk, hogy megünnepeljük a kimagasló teljesítményünket. Ezt is kipipálhattuk: egy kis asztalhoz zsúfolódva meghallgathattuk ismét a „pókosat", és elbeszélgettünk az élet nagy dolgairól, mint például, kinek mi volt a gúnyneve az iskolában. Három nap alatt véget is ért a fészeKaland.

Vasvár sokadik alakalommal is érdekes, és üdítő. Mintha hazajönnék már. Ennek köszönhetően kicsit el voltam kámpicsorodva, hogy visszatérünk a valóságba... a nagy Budapestre, de lassan itt a tábor...és akkor csak MI leszünk! Megint! „Távol ettől a világtól...!"