"Oh, de nagyon várom!"
Még emlékszem amikor az előző évadkezdő bejegyzésemet írtam... Ez a mondat nem azért íródott, hogy a memóriámmal villogjak, csak arra próbálok utalni, hogy repül az idő, ugyanis ismételten évadot kezdünk. "Vége van a nyárnak", ami nekünk, fészkeseknek azért jó, mert kezdődnek a próbáink, újra színpadra állunk, meg úgy általában újra együtt leszünk. Hogy miben lesz más ez az év, nehéz így előre megmondani, és kicsit úgy érzem, hogy ráadásul most "speciális" helyzetben is vagyok, mert a tavalyi évet kissé hanyagul vettem, így lehetséges, hogy még számomra is fog meglepetéseket okozni.
Ami biztos, hogy már most is zajlanak a próbák 2 előadásra is, szóval izgalomban idén sem lesz hiány, ezen kívül pedig megy majd tovább több közkedvelt darabunk is, ami szintén okozhat meglepetéseket, hiszen néhány szereplőnk cserélődik majd. Pihenni tehát most sem fogunk... Miért nem? Mert lesznek még munkabemutatóink is!
"Oh, de nagyon várom!"
Most nagyjából azt érzem, hogy rengeteg dolgot tudok már, de nagyon kevéssel vagyok tisztában. Tudom, hogy mi várható, de mi lesz belőle? Sok változás, néhány újonc, valamennyi megszokás és rengeteg váratlan pillanat. Ebben reménykedem. Hogy a kivitelezés hogyan fog sikerülni, meglátjuk. Nézőkkel - veletek! - együtt (remélhetőleg). Vannak tervek, vannak reményeink és vannak elvárások is. Ez ugyan mindig is így volt, de fejlődik a színház, így változnak ezek a dolgok is: fel kell nőnünk a feladatokhoz.
No de most érkezett el az a pillanat, amikor is úgy gondolom, túl sok kérdés merült fel bennem, annak ellenére, hogy úgy érzem válaszokat kellene írnom, így befejezem a hablatyolást. Lássuk meg együtt, mi is lesz ebből!