A Fészek Színház 2013/2014-es idényének első újszülötte a Halhatatlan Cziczó Attila tollából és rendezésében. Azt gondolom, sokan vártuk már e gyönyörűszép babát, és meg is érkezett végre. Fájdalmasan sírt, ordított, kacagott, nevetett, ahogy azt már minden csecsemőtől megszokhattuk. És az apa büszke volt? Hát voltak gondjai, de eme cikk most nem ezzel akar foglalkozni, hanem sokkal inkább személyes benyomásaimmal.

Szalay Marianna, Bezerédi Zoltán, Andai Kati és Bűdi Nanni

A színdarab szereplői Andai Kati, Szalay Marianna, Bezerédi Zoltán és - a játékával a profi színészek közé emelkedő - Bűdi Nanni. (Annamária, de a művésznőnek nincs ínyére a név, tehát Nanni.) Karaktereik szerint az elhunyt nej szelleme, vagyis inkább a pálfordulásos férj elveszettségének, s esendőségének a kivetülése, a férj, akiről már szóltam az imént, és kettejük nászából született leányzó, aki mindig mindenhol az első, s kiválóan teljesít az élet minden területén, de valahogyan még sincs megbecsülve a munkája. Na és persze az anyátlan-apátlan, lázadó, forrófejű kamasz, aki nélkül nem lenne dráma a dráma.

A darab a három karakter (férj/apa, leánya, kamaszlány) kapcsolatainak rubikkockája, melyet egy láthatatlan, hallhatatlan negyedik szereplő forgat néhol magabiztosan, néhol ügyetlen kézzel. Ennek megfelelően hol feszülten pörög, hol békésen ringat. Sírunk és nevetünk egyaránt, a lelkünk mélyére utazunk, miközben a kezek veszettül próbálják kirakni a kockát. Hogy sikerül-e minden kis színes négyzetet a helyére rakni, azt nem árulom el. Gyertek el 21-én a premierre, s lássátok feleim szemetekkel, mik vagyunk!

Addigra talán sikerül kiküszöbölni minden aprócska fénytechnikai gondot, és az apa is büszke lehet gyermekére!