Borospincében voltunk felolvasópróbán. Nagyon jól hangzik, ugye? Mindenki azt gondolja, hogy sokat ittunk, és buliztunk (bornapok voltak), és nagy volt a hepaj! Hát így is történt. De azért Az utolsó magyar című előadásunk jövőjével is foglalatoskodtunk. Nem keveset, sokat!

Meglepően mulatságosak voltunk, miközben a komoly dolgokról beszélgettünk, amik felmerültek bennünk a darabbal kapcsolatban. Már vártuk ezt a hétvégét. Hiszen ilyen komoly hajtás után, amit augusztus végétől nyomtunk, szükség volt egy kis lazításra, mielőtt nekifutunk a következőnek. Egy nagyon jó csapat alakult ki, akikkel együtt lenni élvezet. A héten indulnak is a próbák, hiszen egy 2 felvonásos darab lesz, és november 30-án már premier.

Várom már a próbákat. Leginkább azért, mert nem régiben rájöttem, mi is hiányzott legjobban a színészkedésből. A próbák! Mikor először próbálod a jelenetet és fogalmad nincs arról, hogy mikor, hova, s miért, de mégis csinálod valahogy. Ahogy jön. Karaktered már megvan nagyjából, gondolkoztál is már rajta. De mégiscsak úgy lépsz ki a takarásból az első próbán, hogy „Na most mi lesz?” Ez hiányzott. Ez is. A két felvonásos abszurdum próbái mellett már elkezdődött a decemberi munkabemutató alkotási folyamata. Ebbe természetesen csak később csatlakozom be, mint technikus. Attila rám bízta teljesen a technikát, olyan értelemben, hogy nem csak megvalósítás, de kialakítás is. Élvezni fogom, de leginkább a mozgásszínházunkat, ami márciusra van kiírva. A születése! Abban tudom, hogy irigykedni is fogok, mivel egy tábori elemet is belerakunk, melyben ott lent Zalamerenyén szerepeltem. És átadni másnak egy olyan élményt, amit akkor a színpadon átéltem, nem egyszerű. Sőt, lehangoló! Ám, hogy közelebbi dolgokról is beszéljek, hamarosan Kisfeszt3.0. A Jemolban fesztivál lesz. Ilyen sem volt még. Eddig. Tudom, hogy nehéz lesz, és tudom, hogy élvezni fogom. Több helyszín, koncertek, előadások, átállások stb. Jó lesz! Gyertek el!

És akkor kicsit visszatekintenék a múltba! Csak mert innen addig nem állok fel, míg ki nem mondok bizonyos dolgokat! Legyünk őszinték? Jó, kezdem! Tökéletes súgó voltam, de ennek okait inkább hagyjuk. Jó untermann is voltam, de mint kiderült, ez látszott. A szakmámban is kiemelkedően jó voltam, így nem estem ki a körforgásból. Mit értem el ebben a próbafolyamatban? Megismertem két színészt! Alaposan vagy sem, ezt el lehet dönteni! De az tény, hogy végignyomtam háromszor kilenc próbát. Micsoda misztikus szám! A mi prímünk! A mi bibliai számpárosunk! Hogy ki ez a két színész? Elmondom! Az egyik Bezerédi Zoltán, aki azokat a hihetetlen monológokat remekül mondja el, és még ha hibázik is, azt úgy, hogy nem lehet észrevenni. A másik Szalay Marianna, aki zseniálisan alakít egy ellenszenves Gerdát a darabban! Andai Katiról azért nem szóltam, mert őt már ismerem egy ideje, és egyre jobb és jobb alakításai vannak itt nálunk a fészekben. Megszerettük! De ott van még Nanni is, aki nem éppen meglepően, de hatalmasat alakít. Mintha ráöntötték volna a lázadó kamaszt, akit játszania kell. Gondolom, többek rájöttek már, hogy Halhatatlan című drámánk próbáiról írtam. Érdemes megnézni, ajánlom mindenkinek.