Az utolsó magyar a tervek szerint egy két felvonásos előadásnak készül. Ennek megfelelően van egy első- és egy második felvonás. Az előbbit sikeresen végigpróbáltuk, csak néhol akadtak szövegbéli hiányosságok és apróbb hibák, de mi a helyzet az utóbbival?

Nos, az igazat megvallva koránt sem úgy fest, hogy minden pöpec lenne. Sokan sok helyen nem tudják a szöveget, beleértve engem is. Igen, ez egy súlyos probléma, hejszen, hogy a bánatba haladjunk így előre, ha örökké ökör módjára öklendezünk önnön lustaságunk miatt? Döcög. És ez nem jó így.

S más. Úgy érzem, a karakterem és köztem még mindig óriási szakadék tátong, és egyszerűen nem értem az okát, hejszen annyi mindenben hasonlítunk. Simán magamra kéne ölteni ezt a jelmezt és valahogy mégsem igazán passzint. Próbálkozom ugyan, és úgy gondolám, egyre közelebb kerülünk egymáshoz, csak azt nem tudom, mikor lesz a végső egyesülés. Márpedig azt jó volna tudni, mert itt a premier a nyakunkon. Hamarost, hamarost.

Ahogy a végére értem, rá is eszméltem arra, mi lehet a probléma. A Napnál is világosabb. Meg kéne tanulni pöpecül a szöveget, hogy zsigerből menjen, s akkor lehetne pacsizni a karival! Aztán jöhet egy takarékon tartott szájszélrándítás és ennyi. Problem solved.