Itt van újra az ősz. Eső, metsző szél, gázkonvektorok legalább hármason. Ráadásul európai szinten csökken a kultúrára fordított idő. Meg persze a pénz is. De mivel foglaljuk el magunk helyette? És mit tegyenek az eltökélten színházat csinálók? (fej két tenyérbe hajtva): Gondolkozz, Micimackó!

Szombaton kirándultunk. Bagra. Vittük Ibsent. Így elmondhattuk az ottaniaknak, kicsodák a nép igazi ellenségei (*). Érdekelte őket. Legalábbis azt a fél háznyi (tévedés ne essék: a Jemolban fél háznyi) embert, akik össze s vissza tapsoltak a végén. (és Micimedve sejteni véli a választ: az a baj, hogy a potenciális néző -mindegy milyen okokból- kisebb településeken csak akkor szánja rá magát bármilyen rendezvényen való részvételre, ha: A/ részt vesz benne , B/ a gyereke részt vesz benne, C/ van ingyen kaja, D/ tutira lehet rajta röhögni, E/ slágerzene szól. Minden más esetben, ha mégis elmegy, utólag (!) örül, érti is, tetszik is neki - csak hát előre nem látja ezt szegény; de a csinálók, mindegy mi van, csak csinálják a csinálni valójukat! mutassák, hogy gondolkodnak! és gondolkodtassanak lelkiismeret furdalás nélkül!) Szerdán egyébként eljöhettek hozzánk megtudni ti is (*), amennyiben benneteket szintén érdekel. A kameráktól és a  zsinóroktól ne ijedjetek meg, lehallgatás (még) nincs, csak az előadást örökítjük meg az utókornak! (idei utolsó budapesti előadás!)

Előtte lesz azért egy és más. Elkezdődik például egy újabb munkahét. Tudjuk, hogy fárasztóan, ezért rögtön első este (hogy tuti legyen: ma) mesél nektek Sehrezádé. Szemtelenül magabiztosan. Egyezer-egyet.

Szabadnapjainkon pedig próbálunk rendíthetetlenül. Hónap végén már szeretnénk bemutatni nektek "Az utolsó magyar"-t, a következő hónap közepén pedig - mondjuk karácsonyi meglepetésként - saját kabaréműsorunkat.

A telhetetlenebbek és a kíváncsiak ismét olvashatnak portrékat tagjainkról, saját önkénteseink szemén keresztül szűrve; színész-szemszögből ismerkedhetnek próbafolyamatokkal. A gyanakvóbbak tegyenek egy próbát: szánják el magukat, vegyék meg a jegyet, próbálják ki a kávéautomatát, üljenek be valamelyik kényelmes fotelünkbe, vizslassák az előadások előtti-utáni arcokat, lapozgassák a vendégkönyvet... aztán menjenek haza... ha még bírnak!