Szevasztok Zsolti vagyok. Az ám. És laza. Az a helyzet, hogy nagyon jól érzem magam a bőrömben és kiválónak tartom élethelyzetem. Van egy gyönyörű szőke barátnőm és látástól mikulásig dolgozik, főleg, hogy közeleg a karácsony és meg kell vegye az általam kiválasztott méregdrága ajándékomat. Szegény, olyan naiv, azt hiszi, hogy Én hatalmas elánnal keresem a munkát. De nekem az a hitvallásom: ha a szervezet nem magától kel fel, az természetellenes.

Nehezményezem, hogy nem tartják tiszteletben filozófiámat az állásinterjúkon. Immáron 3 esztendeje „keresek” állást! Persze neki azt kell mutatnom, hogy zavar ez a kínos helyzet, másképp már régen faképnél hagyott volna. Vagy lehet, azért van velem, mert tényleg ilyen jópofa srác vagyok? Ki tudja? Szeretek sörözni, tévét nézni, meg amikor túlságosan magányos vagyok (mivel a párom nincs itthon, mert sokat dolgozik, hogy fenntartsa a házat), akkor néha előfordul, hogy a szomszéd Terihez megyek vigasztalódni. Ennek ellenére csak ritkán árnyékolja be kapcsolatunk egét néhány kósza esőfelhő, kvázi sokkal több a kedves pihe-puha bárányfelhő. Érzem, jól megvagyunk így.

Egy napon várakoztunk a buszmegállóban és, valami ingyenes kupont osztogattak. Az volt ráírva: INGYENES PÁRKAPCSOLATI TERÁPIÁRA feljogosító ajándék kupon (1x fél óra). Gondoltuk, hogy miért is ne? Elmegyünk rá, hideg is volt, a busz is késett. Megbeszéltük, hogy ellátogatunk, és kicsit beszélgetünk egy „agyturkásszal”. Nem lövöm le a poént, de mondhatom, elég érdekesen alakulnak a dolgok. Álmomba nem gondoltam volna, hogy a páromnak gondja van a kapcsolatunkkal. Szívem, ki dobta bele az ajtóba ezt a baltát?