Lindberg Carolina interjút készített az ezen a héten már sokat emlegetett, és általában is sűrűn felbukkanó személlyel, Jendrics Józseffel. Aki mindazon kívül, hogy Ancsi apukája, a Jemolimpex tulaja, és számunkra a hely adományozója, meg egy nagyon kedves, jópofa, fiatalos ember, szerepelt a hétvégi munkabemutatónkban is, a FészeKabaréban. Olvassátok hát, milyen kérdések és válaszok hangzottak el kettejük közt. (a szerk.)

Ön színjátszó szakkörbe járt régen. Hogy került oda és mennyi ideig volt ott?

J.J.: Elhatároztam hogy önbizalom javítás céljából színjátszó leszek. Hát akkor még nagyon fiatal gyerek voltam, nagyon fiatal fiú. És a Habselyem Kötöttárúgyárnak a színjátszókörében voltam. Szerintem két évet jártam oda.

A színműre felvételizett, miért nem vették fel? Hányadik rostáig jutott?

J.J.: Állítólag az utolsó rostán estem ki, azért, mert pösze vagyok. És akkor elküldtek ilyen beszédhiba javítóra. Otthon próbálgattam mondani, hogy sziszeg a kígyó. Aztán elküldtek Békéscsabára segédszínésznek, hogy ha akarok, akkor oda mehetek. De nem mentem el.

Miért nem próbált újra a színműre felvételizni?

J.J.: Választás előtt voltam. Kosárlabda vagy színjátszás, és a kosárlabdát választottam. Elég sokáig gondolkodtam rajta, hogy melyik maradjon. Valószínűnek tartom, hogy inkább azért választottam a kosárlabdát, mert az egyszerűbb volt.

Milyen volt ennyi év után újra színpadra lépni?

J.J.: Érdekes volt, hogy tulajdonképpen szinte semmi, tehát semmi izgalom. Olyan tök természetesnek tűnt az egész.

Milyen volt a fiatalokkal dolgozni? És Andai Katival, a mi színésznőnkkel?

J.J.: Kati aranyos volt. Nagyon jó volt vele játszani. A fiatalok pedig nagyon pontosak voltak. A végszavak azok tök jók voltak. Én már azt elfelejtettem szinte, hogy ha egy végszó nem stimmel, ugye... Mert itt a kabaréban a végszó nagyon fontos. És ők mindig precíz pontossággal mondták be.

Hogy tetszett a kabaré?

J.J.: Jó volt. Úgy gondolom, hogy pont olyan volt, amit én szívesen veszek. Tehát szívesen játszottam ezt a darabot. Anikónak meséltem többször, hogy volt hasonló szerepem. Akkor egy királyt játszottam, aki krupié volt, és úgy szedte össze a vagyonát, s megvette a királyságot. Tök jó volt. Az is ilyen hasonló jellegű dolog volt.

Miért fontos a színház?

J.J.: Ez jó kèrdès. Erről lehetne elég hosszan beszélgetni. Hát kinek hogy. Ezt embere válogatja. Valakinek ezért fontos, a másiknak meg azért. Mindenki saját maga dönti el, hogy neki miért fontos. Én lehet, hogy szégyellem is egy kicsit, de nem sűrűn járok színházba. Mert én horgászni járok.

Meséljen valami színészélményről, ami nagyon jó volt!

J.J.: Abba a csapatba, ahol játszottam, ott nagyon szerettek engem, és rengeteg lány volt. Fiú bezzeg kevés! És én nagyon szégyenlős fiú voltam. Jártuk az országot különböző darabokkal, és akkor mindig a műsor után körbevettek, s kérdezték, hogy "És tényleg olyan ideges voltál, ahogy a darabban kellet lenni?". Szóval voltak olyan élményeim, amit nem felejtettem el még a mai napig sem... Akkor most én kérdezek?