Az idei [Spec.] Színházi Éjszakánkon egy speciális előadással készülünk, ami talán elindít valami új formát nálunk! A Comment Lájv c. produkciónkról írok most, amit nehéz műfajilag meghatározni, mi "hétköznapi kortárs etűdöknek" neveztük el a sok apró jelentből összeállított izét. Mert néha nagyot merünk álmodni! (Na ja, kinézünk a Jemol ablakán, s elsuhan egy limo!)

Az ötlet nem új. Kicsit dacból, kicsit szórakozásból, kicsit valami újfajta alkotás vágyával vettük elő.

Sokat hallom, hogy drámaszövegeim túlságosan irodalmiak (vagy nem irodalmiak), nehezen érthetőek (vagy túlságosan érthetőek), bonyolultak, sematikusak stb. (Kedvenc kritikám: túlkosztolányis!)

Akkor próbálkozzunk a hétköznapok mondataival!

Líra, epika, tragédia, komédia, mind-mind a hétköznapok duruzsolásai, hiszen mit hallunk a buszon, a metróban, az áruházban, a boltban, a kocsmában, az irodában? S leírni sem kell, mert az átlagember mindent lejegyez helyettünk. (A közösségi lét, ugye!)

Nincs más feladatunk, mint anonimizálni a párbeszédeket, a személyességi jogokat figyelembe venni, dramatizálni, helyzetbe hozni a szereplőket, s kész a dráma!

Hogy a minőség rovására megy-e? Nem hagyjuk! Kőkemény munkával készülünk; elemzünk, értelmezünk, ritmust adunk neki, aztán nosza! Élmény lesz, az biztos!

Hogy milyen? Mint amikor a világ legegyszerűbb hangszereivel készül a zene!