Mint egy társasutazás... Hónapokkal korábban megszerzett, kedvezményes jegy; az úton természetesen végig esik; hosszú, türelmetlen sor a női wc előtt... és utána a fanyalgás, hogy jó, jó, de nem egészen ilyet képzeltem a prospektus (pláne a korábbi tapasztalásaim) alapján. Katona, Goldoni-Mohácsik, A nyaralás. Péntek esti...izé.

fotó: Katona József Színház

A zömenéző férfin zakóféleség van (gyűrött), sorban áll a büfénél és a színlapon, a kisbetűs résznél ő veszi észre, hogy az előadás hosszabb, mint három óra. A zömenéző hölgyek átlagos mellmérete meglehetős, a fenék vagy-vagy, viszont minden harmadik-negyedik sorra jut egy címlaplány-típus belőlük. Ők merészen nevetgélve csókolóznak is, nem zavartatva magukat a bámuló zömetöbbiektől. A színpadon a történet sikamlós, a lányok (és asszonyok) maguk-mutogatásban visszafogottak, szóban durvák és közönségesek. Amit a zömenéző szeret. Színházban. Nézni.

A történet szimplább a szimplánál: egy házaspárnál nyaranta a feleség összecsődít néhány - az övékéhez hasonlóan pocsék házasságban élő, - ingyen élni szerető párt, hozadék szeretőkkel, házibarátokkal; akik elacsarkodnak évődve egymással, majd bravúros fordulattal doktorzacher-szintre isszák magukat és ezen édeni állapotukban aki útjukba kerül (még véletlenül sem az, akivel tervezve volt), azzal, mint tüzeléskor a skótjuhászaink, majd végezetül mindenen lazán átlendülve, mintha mi sem történt volna: hátra el. Ennyi. Pontosítva: összesen csak ennyi. Kiskanálnyi mélység. Mohácsiék-nál nem ehhez vagyok szokva. A Katonában nem ehhez vagyok szokva. Mégis telt házzal megy majd másfél éve. Tudatosan sikernek tervezetten. Domina zsé. Könnyed(ebb) szerepekre rászabadítani a drámákba fáradt színészt, hadd bohóckodjon a saját (és a zömenéző) kedvére.

Csak nem látom, hogy kedvükre lenne. Nem rosszak, sőt (a Rezes-Elek alakította házaspár a legjobb); a díszlet funkcionális a funkcionálisan belesimuló zenészekkel, de az nem világos, mifenétől lesz Nekem, bambulónak fontos ez az egész. Csupa ellenszenves, élveteg úr(inő), akik lenézik az egyszeri pórnépet (bár vágyfokozóként használják buzgón), csupa semmire kellő senki. Rosszul esik néznem őket, annyira elnagyoltak és eltúlzottak, hogy még, ha pont ilyen lennék, akkor se érintődjem meg, mert ezt a nagy rakás... izét zsigerből eltolja magától az ember. A poénok száma a játékidőhöz mérten alul méretezett, minőségük sem verdesi az eget (próba: ha tíz percben felépítik, hogy a vadász házigazda éjszakai mámorában ördögnek nézte és levadászta a falu összes szarvasmarháját, szétlőtte a víztornyot...meg a bíboros három pigmeusát, akik integettek és hiába mondták: no please - az vicces?). Az egészből hiányzik a bármiféle tét. Morális kérdésnek annyi, hogy a férfinek szabad félreb....ni, a nőknek azonban nem, meg, hogy a szerető vállal valami picurka áldozatot a feleség becsületének látszat-megőrzéséért, a férjek nem - szerintem édeskevés. Egyszerűen nincs mit játszani. Magas szakmai hozzáértéssel bemutatott mórikálás van.

Sajnálom az alkotókat. Sajnálom magam. És jaj, de sajnálom az elsőbálozó zömenézőt, ha ezzel találkozik először ebben a színházban, mert ez nem fősodor, csak mellékvágányka. Helyette tessék  a szünetben, pisilés után végignézni a falakon a dicső diadalmenet állomásait! Ehhez hasonlót sem találni közöttük. Ami nagyon nem baj.