Mostanában annyiszor beszélünk erről, hogy követni sem tudom, hol, mikor olvashattál, hallhattál már az első négyéves tervünkről. Parázom nehogy unalmas legyek, de nincs mese, nekem, mint társulatvezetőnek (és egyelőre-de-csak-míg-jogerőre-nem-emelkedik-a-változás elnöknek) összegeznem kell az első négy évünket.

Számokban is durva. 2010-től 2014-ig kb. 13.000 nézőnek játszottunk, melyből a fizetőnézőszám 9-10.000 körül mocorog. 17 premierünk volt, 10 munkabemutatónk, 310 előadásunk, 31 díjat kaptunk, 4 fesztivált és 4 tábort szerveztünk, 6 egyéb rendezvényt tartottunk. Hm. Úgy hiszem, 2010 februárjában a lassan száradó betont aggódva lesve, ezt nem gondoltuk volna….. Amúgy a beton sosem kötött meg igazán. A színpadunk színpada igen érdekes állapotban leledzik. Az eresztésekben folyékony, vastag szigetelőszalaggal szilárdított állapot mára egy recsegős-pikkelyes formát öltött, fehér porral hintve meg színészeink léptét. Le kéne deszkázni a világunkat jelentő deszkákat, de egyelőre fogalmam sincs, miből. Apropó, nincs valakinek felesleges 80 nm deszkapadlója?

Jójó, kanyarodok vissza, szóval a számoknál jóval többről van itt szó. Nem is tudom, hogyan kezdjem. A 2009-es színházteremtési tervezgetésünket 2010-ben színházteremtési cselekvés-sorozat követte. Ami azóta is tart persze. Álmodozásaink és terveink nem ismernek határokat, de az a durva, hogy nagy részüket meg is tudjuk csinálni. Következtetés és életvezetési tanács: amit nagyon akarsz és teszel is érte, azt el tudod érni. Tényleg. De hogy az egyik szavam a másikba ne öltsem, visszatérek 2010 februárjához, amikor a HáRoMnőVÉr premierjére készültünk. Izgultunk, és nem csak a bemutató miatt. Színházat teremteni nagy bátorság és felelősség. Azt már akkor is sejtettük. Most meg már tudjuk. Azt beszéltük meg óvatosságból, hogy négy évadot tervezünk. Számításaink szerint ennyi idő alatt ki kell derülnie, életképesek vagyunk-e a színházi világban. Diákszínjátszásból kinövő fiatal társulattal kezdtünk, és négy év alatt az életkorok is nőttek. Nem négy évet. Mára már azt mondhatjuk, felnőtt társulatunk van és számos vendégszínészünk. Néhányból társulati tag lett, de mindenki hazajár hozzánk, nem csak a saját előadásra, hanem csak úgy is. A kezdeti sokszereplős társulati kavalkádból mostanra egy stabil kevésszereplős csapat lett. Olyan emberek, akik egyet akarnak, egyfelé néznek, egyfelé tolják, megbízhatóak és felelősek, jó színészek, hasonlóan gondolkodnak a színházról, és fel tudják venni az ütemünket. Ez utóbbi nem kis teljesítmény, mert a tempónk - jórészt Attilának köszönhetően - állítólag hipergyors. Előadásaink a hajdan volt diákszínjátszós fílingből komoly művészi munkává változtak. Mindenünk nő. Gyarapszik tudásunk, technikánk, kellékeink, jelmezeink, előadásaink, éves költségvetésünk, nézőszámunk, jegybevételünk. Irigyeink száma is. Hehe. Azt tudom erre mondani, hogy mindezt hatalmas akarattal és munkával a semmiből hoztuk létre. Támogatónk kevés, pályázati pénz semmi. Mégis elérhető mindez, és irigykedés helyett tessék inkább kérdezni! Szívesen megosztjuk tapasztalatainkat, a munkát pedig bele kell tenni. Bár ezt az irigykedés témát szívesen boncolgatnám, hisz én is jóféle sopánkodós magyar ember vagyok, de inkább meghaladom magam, és arról beszélek, ami sokkal fontosabb. Mert sok jó ember is van a világon, akik segítenek nekünk. Segíteni bármivel lehet. Nem hiszitek el, pár méltató szó, néhány fészbukmegosztás, jó hírünk terjesztése segíti a legtöbbet. Van, aki ruhát hoz, van, aki nézőket, van, aki akváriumot... Mindennek örülünk.

Azt hiszem, hajlamos vagyok az eredeti témától való elkanyarodásra. Tehát első négyéves terv…. Izé….annyi mindent írhatnék. mennyit tanultunk! A közhasznúsági jelentés megírása ma már rutinmunka. És jövőre előadást fogok rendezni. Úgy képzelem, eléggé jó lesz!

Mindig elkanyarodok, de oka van. Mert jó visszanézni a múltat. Jó érzés büszkének lenni rá. Jó érzés, hogy a hibáinkból tudunk tanulni. Jó érzés, hogy letettünk valamit az asztalra. De engem főleg a jövő érdekel. Az elmúlt négy évet végignézhetitek az oldalunkon, a jutubon, a blogunkon. Eléggé jól le vagyunk dokumentálva. A jövőt viszont még csak mi látjuk, de higgyétek el nekem, még sokkal izgalmasabbnak látszik, mint az első négy év. Most lezárjuk az első négyéves tervünket. Mert ez már nem terv, hanem a valóság! Ma este szépen megünnepeljük, lesz díjkiosztó, éneklés, süti meg minden. Aztán folytatódik a történtünk. Négy éve négy évadra terveztünk. Óvatosságból. Ennyi idő alatt ki kellett derülnie, életképesek vagyunk-e a színházi világban. Életképesek lettünk. Ma már tudatosan tervezünk négy évadra. Számításaink szerint ennyi idő alatt ki kell derülnie, határozott és jelentős helyet tudunk-e elfoglalni a magyar színházi világban. Akkor….. hajrá 2014-2018!