Annyit mondok a legelején: mosogatógéppel mosogattunk. (Igen, jogos a kacagás!) Nem ez volt a módi az elmúlt tizenkét évben...

Alkotótábort tartottunk Zamárdiban, aminek apropója készülő előadásunk, a Tájbrék. Igen. De annyira lusták voltunk + kényelmesek, hogy csak ücsörögtünk, aludtunk, beszélgettünk, ettünk(!!!), ittunk, élveztük a nyár végét. (És igen, mindig van egy-egy felelőse az ilyen semittevéseknek, de az a valaki mindig a másik.)

Ennek az egész nyaralásnak persze semmi értelme nem volt szakmailag. Ám mégis sikerült teljesíteni - egy híján - a tervezett megvalósítandókat, ami nem nagy dolog, mert annyira egymásra vagyunk már gyógyulva, hogy néha mondani sem kell semmit. Ja, ja. De sohatöbbet ilyet!

Ennyi. (Több leütést nem érdemel ez a tíz nap, hahaha!)

Ám kezdődik az évad! Huj-huj-hajrá!!!

P.S.

Cziczó Ármin baromira élvezte. Ezért már megérte!