Ezt a cikket a fiataloknak ajánlom, s azon halmazon belül is a gimnazista diákoknak, akiknek nap mint nap azzal kell szembesülniük, hogy temérdek házi feladatot kapnak, annak ellenére, hogy még az eddigieket se tudták befejezni, s ezáltal megfosztva vannak értékes idejüktől, amit leginkább piálással, bulizással és szexszel töltenének el.

Ugyanis az történik a mi kis színházunkban, hogy darabot írok. Színdarabot. S hogy kiknek? Nektek, fiatal gimisek, hogy ha már ennyi szenvedés ér benneteket a suliban, akkor legalább kacagni tudjatok azon. Legújabb darabom, mely most íródik a K.O. címet viseli. K.O., mint kötelező olvasmány.

E rövid kis történet a kötelező olvasmányok történésein alapszik oly módon, hogy azok legtöbbje csak pici részleteiben mutatkozik meg, ellenben annál ütősebben. Ez lehet úgy, hogy kifordítja önmagát, esetleg egy jelenkori problémára reflektál, ami biztos hogy viccesen. Legalábbis megpróbál vicces lenni, és röhögtök-e majd rajta, az rajtatok áll. Hogy pontosan milyen is lesz, azt még nem tudom, mert csak most készül, de néhány dolgot elárulhatok róla, ami biztos.

Biztos, hogy legalább illetve legfeljebb hárman fognak benne játszani. Három leányzó, hogy egész pontos legyek, akik testvérek. A karakterek motivációja a színház és az irodalom megkedveltetése a fiatalokkal, azáltal, hogy aktuálisabbá varázsolják, közelebb hozzák az ifjakhoz. Tehát a darab egyfelől önmagát magyarázza és megpróbálja felszínre hozni a kérdést, hogy miért távolodnak el a fiatalok az irodalomtól. Másfelől viszont egy eszeveszett agymenés, könnyed és beteges humorral egyszerre, kiparodizálva az ifjúság igényeit.

Hogy őszinte legyek, ez lehet túl sok. Lehet többet vállal ez a darab, mint amit elbír, de megpróbálkozom vele mert… kötelező? Nem. Azért, mert challenge accepted madafakka! Szerintem menni fog, de hogy tényleg sikerült-e ezt elérni, azt majd TE döntöd el február 28-tól a Fészek Színházban.