Hands Up Nauru – Rest Is Silence | Vélemény
Ezúttal alvilági színházba keveredtem félig-meddig ismerős arcokhoz. A Zöld Macska kocsma igazi untergrund színház helyszínt biztosít a szó szoros értelmében, s ezen este folyamán igazi untergrund kocsmatöltelékeket is, hogy az ízléses legyen.
A lépcsőről lecammogva, a pincébe belépve már azonnal éreztem a közeg prezenciáját. Negatív érzésekkel töltött el az amúgy hangulatos hely ily undormány fiatalokkal megtöltve. Sajnos, mint később be is bizonyosodott, az ilyesféle nézőközönség nagymértékben szabotálja az előadást, így nehezemre is esett teljes mértékben az előadást figyelni, hiszen a dráma túlment a színpad határain és azt vettem észre, hogy körülöttem a nézőtéren folyik.
Ettől eltekintve azért megpróbáltam felvenni a fonalat, ami nem volt könnyű. Nehéz volt, hogy őszinte legyek, és ez nem csak a részeges környezetem oda nem figyelése okán történt, hanem azért is, mert a darabban túl sok szereplő esett kevés színészre és ezek váltása helyenként összefolyt és zavarossá vált. Egyébként itt muszáj megjegyeznem, hogy ennek ellenére sok helyen viszont zseniális kontrasztokkal sikerült elkülöníteni egy-egy karaktert, részben a szereplők teljesítménye, részben a jól időzített fordulatok okán. Összességében azért én mégis csak hiányoltam a karakterek élesebb megkülönböztetését, amelyet talán jelmezhasználattal meg lehetne könnyíteni, de sajnos az nincs. A szereplők az éppen aktuális, aznap felvett ruháikban játszanak, ami egy ilyen modern Hamlet underground színházi feldolgozásnál még talán jobb is, hogy így van.
Ja igen, mert ez egy Hamlet feldolgozás, és itt rá és térnék a következő hiányosságra, ami belőlem fakad. Én gimis koromban nem nagyon olvastam el, így számomra érthetetlen volt néhány ponton az előadás, mert az bizakodva támaszkodik a néző műveltségére. És nekem ez is problematikus egy diákoknak szóló darabban, hiszen ha diákoknak szól, akik nem nagyon szeretik az ilyesmit még ebben a korban és az a célja, hogy szerethetővé tegye számukra is az ilyesféle művészetet, akkor annak nem arra kéne alapoznia, hogy a nézők olvasták-e az eredeti darabot vagy sem.
Azon kapom magam, hogy már megint kritizálok és szőrszál hasogatok, pedig az előadás maga tetszett. Tehát most arról fogok beszélni, ami jó volt. A szereplők rendkívül alázatosak egymással és a darabbal. Látszik a csapatmunka és hogy mindenki tett bele magából egy kicsit, ami jól működik együtt. Energiadús, jó poénokkal operál, a mai fiatalságot könnyedén megfogja.
Az előadás utáni beszélgetésből kiderült, hogy eredeti koncepció alapján ez egy tantermekbe szánt előadás. Összegzésnek annyit mondok, hogy a darab eredeti környezetében, a kocsmajellegtől megfosztva ez egy jó alkotás. Természetesen fiatal diákok részére.
(Külön gratula a csapatnak, hogy a különösen rossz közönség ellenére is fegyelmezetten végignyomták az előadást.)