SZABADSÁG

Minden ember szabadnak születik,
Nincs kivétel.
Mielőtt megszületsz, a szabadság ellentéte nem létezik.
Ez az az állapot, amibe majd vissza kell találnod
Mert amint kikerülsz a világba,
Azonnal elveszíted a szabadságod,
Ami születéstől fogva alapvető jogod.
Ahogy eggyé válsz a testtel, amibe ideérkeztél,
Az egyből hatással van rád, úgy hívják:
Biológia, ösztönök.
Amik a legelső pillanatban átveszik az irányítást.
Elhitetik veled, hogy mások alatt állsz.
És onnantól kezdve anya-apa van felül, te meg alul,
Tőlük függsz, nem vagy önálló,
Ki vagy téve a téged ért hatásoknak,
Amik mind a személyiséged részévé válnak.
És ott is maradnak örökre...
Később aztán meg kell tanulnod irányítani őket.
Vannak persze szülők, akik megőrzik a gyereküknek a szabadságukat.
Akiknek nem kell, hogy a gyerek azt lássa jónak, amit ők.
Akik tudják, hogy segíteni vannak itt, nem megszabni.
Az ilyen szülő van elég intelligens és tudatos, hogy tudja:
Erőszak nélkül is megóvhatja
A gyerekét a veszélyektől,
Anélkül, hogy a gyerek alárendeltnek érezze magát.
Az ilyen gyerekek szerencsések,
Ők hamar visszakapják a szabadságukat, amit elvett tőlük a világ.
Mert a jó szülő első pillanattól kezdve tiszteli a gyerek szabadságát,
Tudja, hogy minden ember egyenlő, nincs különbség.
De sajnos több a nem jó szülő,
Aki nem hajlandó tudatosan szemlélni magát,
Aki nem tud túllépni az ösztönök által diktált szerepen,
Hogy ő a szülő, és neki felül KELL emelkedni a gyereken.
És az ilyen szülő csak azt adja át a gyerekének, amit ő lát a világból.
Az ilyen szülő azt akarja, hogy a gyereke is olyan legyen, mint ő,
Vagy legalább, hogy ő formálhassa a gyereket a saját képére.
Ha menne, visszatartja,
Ha mást akar, elsöpri a saját akaratával,
És a gyerek el is hiszi, hogy nem tehet meg bármit.
Hogy másoktól függ.
Persze idővel a legtöbben ráébrednek a szabadságukra.
(Sajnos van olyan is, aki sose tud kitörni),
De a legtöbben elkezdik egy ponton.

És akkor azt hiszed, vége?
Rájöttél, hogy nem áll feletted senki, és akkor most már semmi baj nem érhet?
Akkor ismerd csak meg „azokat az embereket”!
A szülőt, aki szülő akar maradni, aki érzi, hogy a gyerek már nem az övé, de mégis folyamatosan úgy kezeli, fél elengedni,
Húzza vissza, próbálja maga alatt tartani
És ezt még könnyebb feladat elhárítani.
De jaj!
Ott van a többi ember.
Akiknek nem sikerült visszaszerezniük a teljes szabadságot,
Akik függtek, és függenek ma is, egyik függésből a másikba csúsznak át
Mert félnek a változástól, nem akarnak kitörni, egyedül maradni önmagukkal
Ezért inkább úgy maradnak, ahogy vannak.
És ezek megpróbálnak téged is lent tartani,
Mert ha valaki szabad, azt mindenki megérzi, 
És sok mindenkinek nem tetszik, mert ők meg nem azok,
És megpróbálják lerombolni a szabadságod
Mosollyal, ami mögött semmi nincs,
Hazugsággal,
Pénzzel,
Szerelemmel,
Erőszakkal.
És sokszor meg is sérül az ember szabadsága,
De az igazán erőseknek nem árthat senki.
Ők is megkapják a bosszúságot, a haragot, a csalódottságot, amit „azok” miatt éreznek,
De ez elenyészik, tovaszáll, mert nekik egy ajándék az élet, minden nap egy új kaland, egy új csoda.
Így kellene lennie az első pillanattól fogva.
De életed első földi másodpercében maga alá gyűrnek az ösztöneid
Meg a társadalom.
Hogy ez miért van így?
Azt még nem fejtettem meg.
Mikor jön el az a világ, amiben nem veszik el tőlünk a szabadságunkat?
Amiben nem kell azt hosszú harcok árán visszaszereznünk, mert a miénk marad?
Talán soha.
De én majd segítek.
Én leszek a megvilágosodott elme, aki majd leveri a világról a láncokat,
Mint egy szuperhős egy képregényben,
Kiállok mindenkiért, akit látok, és akinek szüksége van rám,
És visszaadom mindenkinek a szabadságát.
Majd én.
Én megváltoztatom a világot.
Mert én vagyok a legerősebb, aki valaha volt.
Hogy biztos más is gondolta már így?
Kizárt dolog.