"Nem vagyok édes - 1. rész" - hétfői cziczóságok

Mióta emberképű lettem a rövidhajammal, egyre többször hallom, hogy na végre, igazi rendező fejed lett, öreg! Na ne már, hogy ilyen egy rendező fej! (Grotovski, Ascher, Ljubimov? Peter Brook esetleg...) Amúgy van ilyen fej? És mi az, hogy igazi rendező?

facebook2.jpg

A fej kevésbé érdekes téma - bár a karizmához elengedhetetlen, ugye! (Ide egy szmájli azért kijár az ifjabbaknak!) A "rendezői mivoltom" kérdése azért már izgat egy kicsit. Igazi rendező vagyok? Vagy (csak) egy kedvesen mosolygó pasi, aki néhány embert becsalogat ugyan a színház(á)ba, de a szakma azért mégiscsak leszarja egy fröccsenős legyintéssel?

Nem szoktam ezen gondolkozni. (De innentől fogok, az tuti!)

Milyen lehet egy igazi rendező? S miben pásszentolok az elvárásokhoz? Csak hallomások alapján próbálhatok választ találni, mert az a ritka személyes tapasztalatom nagyon lehangoló képet fest erről a hivatásról, s csak erre alapozva, hatalmas ívben elkerülöm inkább az egész bagázst!

De van irodalma a témának, filmek hősei is voltak ők, s a színészek - a rendezők áldott bárányai - igazán szép és tartalmas képet festenek róluk, az igazi rendezőkről. Nem folytatom. (Pedig olyan szaftos sztorikkal szolgálhatnék, hogy ihaj! Ha csak a fele igaz, megtelne az Uránia nagyterme vagy százszor egy erről forgatott filmre...)

Nos. Az igazi rendező úr és uraság. Hatalmas és hatalomban gazdag. Ikon és ikonosztáz a színházban. Szereti és gyűlöli a színházat. Szereti és gyűlöli a színészt. Ésatöbbi... Blablabla...

Az igazi rendező egyetlen célja, hogy a színházat, mint "intézményt", megtartsa a jövőnek. Az igazi rendező második célja, hogy a színházat, mint művészetet, megtartsa a jövőnek. Az igazi rendező harmadik célja, hogy a színházat, mint gondolati hidat, megtartsa a jövőnek. (Szerintem.)

Azt nem tudom, hogy tanítják-e a rendezőnek a rendezői egyetemen, hogyan rendezzen, hiszen én nem tanultam soha senkitől. (Ebből egyenesen következik, hogy a magyar színházi szakma szemében nem vagyok igazi rendező.) Azt sem tudom, hogy honnan tudja egy rendező, mennyit bír el alkotói életpályáján. Ésatöbbi... ésatöbbi... Ezért most magamról mesélek.

Hogyan rendezek én?

[Azt most lehagyom, hogyan jutok el odáig, hogy az első olvasó és/vagy visszaolvasó próbán körbeüljünk végre a színészekkel, s a többi alkotó társsal. Pedig az is szép folyamat ám!]
Az biztos, hogy a legismertebb jelzőim (rendezőként) a nyugodt, ideges, buddhamosolyú, komor, gyors, hirtelen, engedékeny, szigorú... Folytassam? Sosem vagyok ugyanolyan! Ennyi. Azt azért elismerem, hogy abban a 3-4-5 hétben nem vagyok édes. (De savanyú sem!)

Na de végre jöjjön a lényeg: a rendezési "módszerem" ötös alappillére a következő:

1. Bizalom.

2. Tempó.

3. Önfejűség.

4. Hit.

5. Meglepetés/meglepődés.

(folyt.köv.)