"Édes fiam!" - hétfői cziczóságok
Az Ember szeret bölcs lenni. A Bölcs pedig szeret ember lenni. Okoskodok egy kicsit. Elmondom, mire figyelj, édes fiam, ha színházi rendezőnek esz a fene!
Mindenekelőtt tisztában kell lenned azzal, hogy alkalmas vagy a pályára. (Tehetséges, intelligens, különleges ésatöbbi vagy...) Ha igen, két utat választhatsz. Mondjuk felvesznek valamelyik színművészetire, s ha odafigyelsz, kikövezve vár a pálya! A hivatás! Sok alkuval jár, esetleg mássá leszel, tán az emberségből is veszítesz, de a pályán ragadsz, s alanyi jogon bölccsé leszel. (Ha akarod, ha nem!) És hatalmas is lehetsz!
Aztán van az én példám. Nehezebb, több időt igényel, pofonokban is gazdagabb, de színesebb, barátságosabb, s emberibb. De mindig kicsi maradsz. (Szerintem.)
Elmondom, mire figyelj! Mert megtapasztaltam ezt-azt. Sikereket, kudarcokat, útvesztőket, könnyebbségeket. Mindent. Nem egyszerű, már most szólok!
Találd meg a színházadat! Csinálj egyet, tagozódj be, társulj, vándorolj, tök mindegy, de érezd otthon magad! Ha hiszed, ha nem, a legfontosabb, hogy ne legyél magadban! Mert egyedül nem megy! Kellenek a társak. Hogy figyelmeztessenek, hogy legyen kontroll, hogy a terheket megosszátok. Ha megvan a csapat, menni fog!
Tanulj! Rengeteget. És soha ne hagyd abba! Ismerd meg a szakirodalmat, figyeld a legjobbakat, mindenről tudjál! De a legtöbbet magadból tanulhatsz. A tapasztalatokból. Ennek persze alapfeltétele a türelem, hiszen nem megy gyorsan. Sőt, lassan megy!
Kétféle színész létezik: a korrekt és a piti. S most tök mindegy, hogy tehetséges, tehetségtelen, értelmes, buta, lusta, munkamániás, aktív, passzív, öreg, fiatal, stréber, lazsáló éppen az emberke. Mert amikor elkészül a nagy közös produkció, hirtelen kiélesedik a kép, s felismered, kivel is dolgoztál. Ha kellemes ízt érzel, akkor korrekt volt a partnered. Ha összeugrik a gyomrod, akkor megszívtad, mert egy piti csalóval dolgoztál. De ne feledd: a színház a színészé! Aztán a közönségé, s csak utána jössz te. Pedig a lelke, az agya, a motorja te vagy. De láthatatlanul. S ez így van rendjén.
Sose legyél elégedett! Őrültség határok nélkül finomítgatni, javítgatni a az elkészültet. Fogadd el, hogy kész van, de sose akard megismételni, vagy feljavítani! Mindig vágyd az újat! Nem sikerülhet minden. Ha mégis elégedettséget érzel, rettegj, mert jön a következő, s a kétségek gyarapodásnak indulnak. Tudjál megújulni mindig!
Ne akarjál a legjobb lenni! Mert nem leszel az, soha. Ne feledd, hogy csak Budapesten minden este 10-15 remek színház - s nagyrészük tök ismeretlen - várja a nézőket. S mindenkinek más tetszik, mindenki másra vár. Ízlés, hm? Legyél jó, korrekt, pontos! Legyél érdekes! Ésatöbbi... (Tökéletes azért lehetsz, ha úgy jobban érzed magad!)
Hallgass másokra! Ne ész nélkül, de találd meg a mértékét a vélemények befogadásának. Lehetsz önfejű, magabiztos, sőt, tökéletes is lehetsz, de a színházat nem magadnak csinálod, hanem a közönségnek. És így lesztek együtt egy közösség. Nem lehetsz kirekesztő, mert akkor a közösség is kirekeszt. Egyszerű, mi?
Szarjál a szabályokra, elvárásokra! Ne kövesd a "divatot"!
Sose alkudj meg! Nagyon fontos: önmagad légy, mindazzal együtt, amiket fentebb felsoroltam. Ha csak egyszer is elcsábulsz, epigonná válhatsz. Másolattá. Érdemes? Szerintem nem. Nagyon nem!
Ne legyél kényelmes! Nincs olyan, hogy több! Nem vagy több senkinél. Te ezt tudod, mások azt. Csinálj mindent, amit egy színházban lehet. Takaríts, pakolj, technikát kezelj, öltöztess! Ne játszd az istent, mert nem vagy az! Ember legyél. Jobbféle.
Tudjál röhögni magadon! Ez csak akkor megy, ha nem hiszed magad tökéletesnek. (Ha annak hiszed, röhögnek rajtad mások.) Mert hibázol te is, sőt, baromságokra is képes vagy. Ha leülepedett az idegbajod, röhögd ki magad! Lehet egyedül, magányosan, de nyugodtan hagyd, hogy körbevegyen a többiek. Mert velük, az alkotótársaiddal a legízletesebb az önirónia. Bruhahahaha...
Ne legyen vezérfonalad a pénz! Nem teheted meg a SZÍNHÁZzal, hogy kiárusítod! Ha szükséged van rá, dolgozz valamit szabadidődben, s lesz pénzed, Ha érdemes vagy rá, úgyis megkapod a jussod. Ha meg nincs rá keret, akkor ne akard kifacsarni a magadét, mert ráfázol. Hiteltelen, hamis leszel. Kell ez?
S a végére egy fontos tanács: tudjál váltani! (Változni? Lehet!) Ne hord sokáig a kedvenc ruhádat, mert toprongyossá leszel. Ne akarj a megszokottság lágy ölelésében unalmassá lenni. Merjél! S ne csak a művészetre gondolj, hanem a földi dolgokra. A legegyszerűbbekre. Az emberek körülötted megkopnak. Kikopnak. Lemorzsolódnak. Mert nem képesek veled haladni, fejlődni, nem tudnak követni, mert a te tempód csak a tiéd! Ne várd be őket, keress újakat! Lesznek konfliktusok, de enélkül nem megy. Azt sose akard megtudni, milyen az, amikor ellened fordulnak a kisebbek! Elég fájdalmas és méltatlan helyzetekre számíthatsz. Ne akard megtapasztalni... Lépj tovább! (Szerintem háromévente ajánlatos. Ezt tapasztaltam.)
Szeresd, amit csinálsz! Édes gyermeked legyen! Minden pillanatát élvezd, s rögzítsd! Az érzelmek vezéreljenek inkább, ha döntéshelyzetbe kerülsz! Nem mindig a jobbat választod, de a lelkiismereted tiszta marad. Mert ha igazán szeretsz valamit/valakit, könnyebb lesz megtartani, s könnyebb lesz elengedni. A szívedé az elsőbbség. Aztán jöhet az ész. Jól kiegészítik egymást, ebben higgyél! (Azaz: magadban. De ezt már mondtam, nem?)
Sok a paradoxon, mi? Tojd le! Ezek csak jótanácsok. Ha megcsinálod másképpen, írd le! Hogy tudják majd a fiatalok: van ilyen! Meg lehet csinálni! (De sose feledd a legbiztosabb igazságot: a kivételek mindig erősítik a... izét. Hahaha!)
Nekem sikerült. Te jössz!