„Végre Itthon!” Mindig ez van bennem, mikor megérkezek a Jemolba. Belebújok a papucsomba, veszek egy kólát az automatából, vagy csinálok egy teát és leülök cigizni. Elrakódnak a gondjaim mélyre, eltölt az otthon melege, és csak a színház marad. Aztán ha végre ott tudom hagyni a székemet, és rá tudom venni magam, hogy elinduljak a dolgomra, hátramegyek a színházteremhez. Öltöző és előtér villanya fel, majd kitalálni valami rendszert a szanaszét heverő kellékeknek, díszleteknek. Ha megvan akkor meg is

alkotom ezt a rendszert.

 

Ezzel máris eltelt fél óra, de nem baj, mert Serei Dani (a Fishmojo dobosa) majd csak 10 perc múlva jön ki a színházteremből. Addig elszívok egy cigit, és beszélgetek az időközben megjött emberekkel.

 

 

Kijött Dani, beszélgetek vele is egy sort, aztán elköszönök és megyek vissza hátra, immáron be a színházterembe. Munkafény fel, hosszabbító és dimmer bekapcs. „Tegnap itt Iskolapélda volt!” – jelentem ki magamban, mikor felmértem a terepet. Tehát mit is kell csinálni? Függönyt falhoz feszíteni (így lesz pást színpad), egyik dobogó hátra a takarás mögé, a másik a helyére, felporszívózni, felmosni, cigizni egyet! Megoldom 20 perc alatt a dolgokat, majd a takarítást rábízom a mai önkéntes takarítókra. (És reménykedem, hogy

nem én vagyok az). Míg szárad fel a terem, elszívok egy cigit, és kérdéseimmel illetve a felfedezni vélt problémák megoldásának módjaival zaklatom színházunk Atyját, Attilát.

 

Eztán jön a legjobb része a feladataimnak: beállítani a reflektorokat. Létra be, majd egy rövid átgondolás után - "Melyik reflektorokkal is kezdjem?" - létrára fel, beállítom az első lámpát, létráról le, leellenőrzöm, és az első máris rendben. Na, ezt még tízszer, és már készen is vagyunk. Ezzel is elmegy sok idő, de időben kész vagyok vele. Ezt a részét élvezem a legjobban, nagy a felelősség, nagy az izgalom, és ezzel együtt nagy a bizonytalanságom is. Éppen ezért háromszor is leellenőrzöm a lámpákat, eggyesével is, és csoportonként is. Persze Attila is leellenőrzi mégegyszer. Ezzel már meg is lett alkotva a színpad. Káéletre fel!

 

Hagyom a színészeket felkészülni, és előre megyek lazítani (cigizni). Majd 7óra7-kor megszólal a gong, kezdődik az előadás! Elindultak befelé a nézők. Én - és Attila - hallatunk egy nem túl hangos káromkodást, ugyanis észrevettük, hogy villog az egyik lámpa. Az előadás már megy, kapkodom a fejem a fénypult és a lámpák közt. Sok mindenre gondoltam, majd cselekedtem, de hiába minden, a lámpa csak azért is villog. Sőt! Már nem csak egy, hanem három. Látom és hallom, hogy Attila kimegy a színházterem hátsó ajtaján (nem szokott), majd megjelenik nálam a túloldalon (nem teleportált, csak körbe ment). Kihúzta a dimmerből a lámpákat, ezzel félig meddig megoldotta a problémát. De kicsit sötét lett a színpad egyik fele, ez már az én feladatom volt, amennyire lehetett meg is oldottam. Én végigizzadtam az előadást, de szerencsére minden jól sikerült, izgalmak pedig mindig kellenek!

 

A végén már röhögtünk az egészen. Ha otthon vagyok, mindig történik valami. Olyan pedig nem sűrűn szokott előfordulni, hogy ne lennék OTTHON!