Február 25. - Iskolapélda

A mai előadás - számomra - meglehetően kettős élményt jelentett.
Az előadás előtt mindenki valahogy ideges, és rosszkedvű volt. Én magam sem voltam a helyzet magaslatán. 
Érezhető volt a Péntek hatása, és a sok fáradtság, amit a hét alatt összeszedtünk.

Ennek ellenére, a helyzet teljesen megváltozott amikor elkezdődött az előadás.
A rendezőnk, Attila lelket felemelő beszéde után, azt az utasítást kaptam, hogy a színpadra lépve egy nagy lendülettel indítsam ez egész előadást.
Mindent beleadtam, és lám meg is hozta a várt hatást, mindenki nagyon jól alakított.

Fontos kiemelnem, hogy egy új dologgal találkoztam az előadást illetően.
A publikum olyan szinten figyelte az előadást, hogy felfigyelt a jelenetek finomabb mozzanataira is, nem csak a nyilvánvaló polgárpukkasztást szolgáló eszközökre reagáltak.

Ki kell jelentsem, hogy ha nem is a legjobb formánkat hoztuk - és egy-két kötelező bakit elnézve - az egyik legjobb előadásunk volt.
És ezt mindenek előtt e pompás publikumnak köszönhetjük!

Köszönöm a figyelmüket kedves kollegák!