Most nem írtam dátumot, az utolsó próbanapló óta eltelt 2-3 hét, ami alatt sokat dolgoztunk, szinte el is készült az előadás. Sőt azóta túl vagyunk egy színházban alvós, végigdolgozós hétvégén, megvagyunk minden jelmezzel – na jó még Jancsinak nem sikerült találni pólót – van zenénk – bár ebben a pillanatban is vacilálok pár számon – és van világításunk is. Mindez összedolgozva a gyárcsarnok meglehetősen monstrum gépeivel, tárgyaival és nem valami idillikus hangulatával, azt hiszem egészen érdekes előadást sikerült összehoznunk.

Az elmúlt időszakban heti két-három alkalommal jeleneteztünk, volt hogy hat órát, volt hogy csak kettőt, ki, mikor, hogy ért rá – és kisebb-nagyobb konfliktusokkal, de végül sikerült alkalmazkodnunk egymáshoz, talán nem is olyan sok lemondással, ami azért elengedhetetlen, ha előadást csinálunk. És már kevesebb, mint egy hét és premier.

A legnehezebb az volt, illetve ami igazán nehezített a dolgon – azon túl, hogy életemben nem csináltam még ilyet, hogy sokan dolgozunk együtt stb. – , hogy egyben, egészben, először szombat éjjel láttam az előadást és úgy dolgozni, jeleneteket összetenni következetesen, hogy kizárólag a fejemben van meg egy gondolat, hogy mit akarok, de ehhez képest minden képlékeny – még ma is húztunk ki szövegeket – igazán nagy kihívás. Ehhez képest sikerült következetesnek maradni. De többen mondták már, hogy magasra került az a bizonyos a léc. Ebben van valami, viszont így lett izgalmas a munka.

Hogy kinek mi jön át azokból a kérdésekből, amiket szerettem volna feltenni, azokból a helyzetekből, amik még ha nagyon bújtatva és nagyon játékos formában vannak benne az előadásban, de létezőek, azt nem tudom. Nem tudom mennyire sikerült nem csak történetileg, de dramaturgiailag is következetesen felépíteni az előadást, hogy mindenki azt és akkor csinálja, amikor neki ott és akkor azzal dolga van. És azt se tudom, hogy ezt a gyárjátékot mennyire sikerült összehangolni a János vitézzel, valamint egy januárban történt budapesti tragédiával – direkt nem írok erről többet.

Az időt is sikerült pontosan belőni: régen még írtam, hogy egy egy órás előadást szeretnék csinálni – aztán persze felmerült, hogy lehet, hogy hosszabb lesz – és ez egy 5 perces túllépéssel ugyan, de sikerült. De tud lenni másfél órás is, de ez csak attól függ, hogy ki, mikor érkezik meg rá. Azt hiszem egy izgalmas, picit furcsa hangulatú, meglehetősen egyedi előadást sikerült összetennünk egy játékos közösségről, ahol valami félrecsúszik.

De nem beszélek róla többet. Izgalmas munka volt, kihívásokkal teli és azt hiszem sikerült ezt olyan formába önteni, ami számotokra is érdekes tud lenni. Pénteken van a főpróba, arra még van pár jegy, gyertek el megnézni. Lehet, hogy a premier után nem is játsszuk többet.