Ebben a minipróbafolyamatban két kardinális és pár személyes célt tűztünk ki.

 

Először a kardinálisok.

 

Első kardinális.

 

Karakterépítés. Minicélunk ebben a pár hétben minél jobban belemenni egy adott szerepbe. Könnyítés, hogy mindenki maga választhat karaktert. Nehezítés, hogy mindent magának kell megoldani. Fel kell öltöztetni kívülről és fel kell építeni belülről.

Persze azért segítünk. (megjegyezném, hogy eddig senki nem szorult segítségre, hm ügyesek ezek a gyerekek…). Az alakulás fázisait az itt olvasható karakternaplóban követhetitek. Mert az is feladat ám, hogy karakternaplót írjunk. (talán segít…) Ebből szemezgetünk egy kicsit itt.

Mivel mindenki maga választhatta meg karakterét, hát hogy is mondjam az eredmény kissé furcsára sikerült. Tele vagyunk ilyen-olyan sérült, személyiségzavaros, furcsa és hát eléggé pallérozatlan szereplővel. A színpad kezd átalakulni egy bolondokháza kerti kavalkádjává.

És persze mindenki szerelmes. Általában Jánba, a gazdag úri fiúba, aki szeretne mégis inkább valaki más lenni. Ja mert azt elfelejtettem mondani, hogy minden fiú János és minden lány Ilona. Csak mindenki más-más becézést használ. Mondjuk címszereplő Iluskánk sikerült a leginkább furcsává. Hogy lesz ebből Jancsi-Iluska szerelmespár, azt még nem nagyon tudom.

Mint ahogy azt se, hogyan alakul a kis bolondos közösség története. Ilka titka már megvan, hát az is elég morbid, de nem mondom el. Legyen elég annyi, hogy Ilka súlyos titkot cipel. A szó szoros értemében véve...

Második kardinális.

 

Azt hiszem ebből nem nagyon lesz semmi. Merthogy az lett volna a cél, hogy a János vitéz elejét és végét dolgozzuk fel, a párkapcsolatot(kat) szem előtt tartva.

Van-e igaz szerelem? Van-e örök szerelem? Mitől romlik el egy kapcsolat? Hová jut egy pár - pár év alatt? Meg ehhez hasonló kérdéseket jártunk körül az első próbán és akkor még azt hittem, hogy az ILUSKA2-ben meg tudjuk valósítani azt a tervemet, hogy megmutatjuk mi jár a fejünkben, ha párválasztásról, párkapcsolatokról, szerelemről gondolkodunk. Mostanra úgy érzem, ez nem fog összejönni, ezekkel a karakterekkel ugyanis lehetetlen komolyan beszélni minderről. Hogy is lehetne arról filozofálni, hogy Iluska és Jancsi miért csak Tündérországban lesznek egymáséi, ha a mi Iluskánk két szemüvegben hajasbabát húzva maga után kacsázik suhogós melegítőben Jancsi előtt, aki természetesen Icába szerelmes halálosan, de azért néha húzogatja Lonácskát is. Bár végül is, most így visszaolvasva, nem lehetetlen a feladat. Ez tényleg csak Tündérországban lesz lehetséges.

 

Személyesek.

 

Közösségépítés, erősítés, év végi levezetés, jókedv. Ja és kipróbálni, tudunk-e mozogni. Ezek a tervek egyenlőre egész jól alakulnak. Az eddigi két próba fergeteges jókedvvel zajlott, jó volt együtt lenni és az azt jelenti, hogy épül a közösség, nem? És hát mozogni nem nagyon tudunk, de zseniális ötleteinkkel ezt elég jól leplezzük. Egyelőre.

Mondjuk én már annyira nem tudom leplezni, mert tegnap - hihetetlen lelkesedésünkben - Mátéval mindenáron meg akartuk tanulni a legényes alapvető tánclépéseit. Merthogy milyen jól mutatna a darabban. Néztük a yuotube-ot, ugrabugráltunk és mikor meg akartuk mutatni Attilának, mire is jutottunk, hát kicsit kifordult a térdem. Azóta úgy járok, mint aki izé, hát tudjátok, és csiga lassúsággal fogy az út otthontól a JEMOL-ig.

 

Legalább van időm gondolkodni. Mit rakjak be a legényes helyett...