Miután végignéztük az összes kis bemutatót, megint pihentünk egyet, majd olyan fél 11 felé következett (már a Vasvári csoport becsatlakozásával, akik, szegények, lerobbantak, de megmentettük őket) a fáklyás felvonulás. Képzelem, hogy örülhettek a helyiek annak az 50-60 dühöngő őrültnek, akik éjnek idején ordítozva, fáklyákat lobogtatva menetelnek végig a falun („ESTE HATKOR ELŐADÁS A MŰVHÁZBAN!”). Ezután visszamentünk a művelődési házba, és néhányan eltettük magunkat másnapra.

Idén először vettem részt színjátszó fesztiválon. Ez volt a nemrég megrendezett Bugyifeszt. Összehasonlítani a korábbiakkal nem tudom, de számomra ez egy életre szóló élmény volt.

Pénteken érkeztünk, a Fészek Színház társulatával. Néhányan elég korán leértünk, beszélgettünk, szétnéztünk a környéken és beFészkeltük magunkat a tornaterembe is, ami most egy nagy közös hálószobaként funkcionált. Szépen lassan olyan 5-6 óra körül elkezdtek szivárogni a többiek is.

A 6 órára tervezett megnyitó csúszott jócskán, mivel a Vasvári társulat a nagy távolság miatt késett. Szépen lassan megvacsoráztunk (nem minden nap kapnak a pestiek bográcsos paprikás krumplit), és elkezdtünk ismerkedni. Ott voltak a pályakezdő Fészek Színpadosok és a szintén helyi Komédiások Amatőr Színkör tagjai, akik tulajdonképpen a vendéglátóink voltak. A mi társulatunk már ugye ismerte a Hegyhátosokat, de én például most találkoztam először a budapesti Kon(s)zerv társulattal és (igaz csak pár órával később) a vasváriakkal (Üss a hasadra! Színpad). 

Az első program a „csoportcsere” volt. Egy egész társulat kapott egy másik rendezőt. Együtt kellett összehozni pár óra alatt egy 8-10 perces jelenetet. Ez nem hangzik nehéz vállalkozásnak, pedig az! Csak az ötleteléssel, a történet és a jelenetek kitalálásával és a szereposztással eltelt majdnem az egész idő fele. Mi a Komédiások rendezőjét, Pongrácz Györgyit kaptuk. Még az ünnepélyes megnyitó előtt, amikor beültünk a színházterembe, váltottam vele néhány szót, én még akkor nem tudtam, hogy ki is ő, és azt sem, hogy vele fogunk dolgozni. Az volt a kikötés, hogy ne a társulat hozza össze a kis jelenetsort, hanem mindenben hagyatkozzunk a rendező elképzeléseire, illetve meg volt adva a cím (Becsukta a táskáját), a kezdő mondat („A település már semmit nem mutatott hajdani fényéből.”) és a záró mondat („Belépés, szokásos szöveg, az áru kiterítése, választás, a címkén látható összeg kifizetése, távozás.”). Na, ez nem egészen így történt, de a közös munka, és a közös feladatmegoldás jól összehozta a csapatot. Szinte az első percben egymásra hangolódtunk Györgyivel, csak úgy özönlöttek az ötletek mindenfelől. Kezdéskor még nem voltunk teljesen készen, nagyon sok volt a rögtönzés is, de szerintem nagyon jó munkát végeztünk. Én úgy éreztem, hogy a közönségnek is tetszett.

Miután végignéztük az összes kis bemutatót, megint pihentünk egyet, majd olyan fél 11 felé következett (már a Vasvári csoport becsatlakozásával, akik, szegények, lerobbantak, de megmentettük őket) a fáklyás felvonulás. Képzelem, hogy örülhettek a helyiek annak az 50-60 dühöngő őrültnek, akik éjnek idején ordítozva, fáklyákat lobogtatva menetelnek végig a falun („ESTE HATKOR ELŐADÁS A MŰVHÁZBAN!”). Ezután visszamentünk a művelődési házba, és néhányan eltettük magunkat másnapra, a többiek pedig még maradtak. 

Első este mi sátoroztunk. Még egyelőre nem tudom eldönteni, hogy jó ötlet volt e, ugyanis szombat hajnalban Bugyi hőmérséklete nem döntötte meg a melegrekordot. Éppen emiatt páran már hajnali fél 5-kor talpon voltunk. Kipróbáltuk az iskola udvarán lévő játszóteret, felmértük a helyi péksütemény kínálatot (köszönet a suli melletti kis pékségnek a frissen sült pogácsáért!), még a reggeli tumultus előtt letusoltunk, benéztünk a kocsmába, és megreggeliztünk a művelődési ház udvarán. Bármerre néztünk ismerős arcokkal találtuk szembe magunkat, és a lakosok is a nagy hang- és zűrzavar ellenére nagyon örültek nekünk. Legalábbis úgy tűnt.

Reggeli után csoportokat alakítottunk 1-1 vezetővel. Egyetlen szabály: színjátszó saját csoportvezetőjével nem játszhat! Jó kis színes társaság jött össze, és nagyon örültünk, hogy végre játszhatunk a többiekkel. Jó néha a változás. Sokat nevettünk, improvizáltunk, mozogtunk, gondolkoztunk és nagyon-nagyon jól szórakoztunk. 

Ebéd után a közös játékok következtek. Mindenki oda ment, és ahhoz ahová, és akihez csak akart. Új játékokat ismertünk meg és ismételten új arcokat. Volt választék bőven, mindenki talált valami neki való játékot. 

Négy órakor a darabot előadó társulatok számára elkezdődött a színpad bejárása, készülődés (fürdés, smink, szövegösszemondás…) a többieknek pedig szabad programja volt. Természetesen e helyett inkább mindnyájan segítettünk berendezni a színpadot, és rákészülni a darabokra. Mindenki ott sürgött-forgott a művelődési ház udvarán és színháztermében. Élettel töltöttük meg a csendes kis falut. 

Mindegyik társulat nagyon jó formában volt. Nem díjakért játszottak, hanem azért, mert ők ezt akarják csinálni. Valamit meg akarnak osztani velünk. Semmi tét nem volt, tehát mindenki (viszonylag) feszültségmentesen léphetett színpadra. Iszonyat meleg volt a teremben, ezt sokan nem is bírták. Ez volt az egyetlen negatívum. 6 órakor debütáltak a „kisFészkesek”, Cziczó Attila Bugyi-csoportja. Nagyon ügyesek voltak, 2 hónapjuk volt csak összehozni ezt a kis bemutatkozást, de úgy láttam megoldották a feladatot. Ezután láthattuk fél 8-kor a Hegyhát Színpad előadását a Szerezzük vissza Attilát!. Számukra ez egyfajta búcsúzás volt, mivel a társulat tagjai jövőre elkerülnek egymás mellől, és valószínűleg megszűnik a Hegyhát, mint társulat. Nagyon szomorú volt így nézni az előadást. Búcsúztak a darabban, a darabtól, egymástól(?).Gyors színpadrendezés, és már jöttek is a komédiások. Kabaré összeállítás Karinthytól. Szépen összekötött mulatságos jelenetek, egy kis ismeretterjesztés a magyar irodalomról, humor, dráma, szerelem. Kell ennél több? Talán egy légkondi a nézőtérre, de a színpadra más nem hiszem. Fél 10-kor kissé félve ültem be a színházterembe a keletkezett körülbelül 60 fokba, de nagyon megérte! A megérkezett Vasváriak Rend-szer című darabja nagyon megható és tanulságos volt. Ugyan, nagyon nehéz ezt mondani ennyi zseniális darab után, de annyira megérintett a történet, hogy számomra ez volt az este fénypontja. 11 órakor kezdődött a 16 „karikás” Fekvő nyolcas. Bármennyire is a felszínt nézzük, nem az erotikáról volt szó. Akármennyire is a szexualitás a téma, a mondanivaló ennél sokkal mélyebben keresendő. Viszonyok, kapcsolatok, szerelem, csalódás, élet. Az estet a Fact Színpad zárta (akik igazából a Fészek Színház tagjai) AHA című diákdarabjával. Könnyed humor, csattanós sztori, tökéletes lezárása az estének.

Az előadások, és az esti vihar után még egy kicsit „tereferéltünk” és játszottunk egy pár imprós játékot, majd (a beázott sátor miatt) beköltözködtünk a tornaterembe. Hajnali háromkor sikerült is ágyba kerülnöm, és aludni egyet. Hát legalábbis valami olyasmit. 

8-9 fele mindenki felkelt, és egyre több elkeseredett arccal találtam szembe magam. Én is nagyon el voltam szontyolodva, hogy vége lett a negyedik (bár számomra első) Bugyifesztnek. Rengeteg élménnyel gazdagodtam. Ahogyan mi voltunk az első akik leérkeztek, mi voltunk azok, akik bezárták a művház nagy kapuját. A szívem szakadt meg, amikor fel kellett szállnunk a buszra. 

Bármennyire is sajnálom, hogy vége lett, nagyon örülök a sok-sok új embernek, akiket megismertem, és az a gondolat vigasztal, hogy tudom: egy év múlva megint ott fogunk ülni az udvaron, és nagyon várjuk majd a vacsorát!