Csütörtökön, már a suliban, nem éreztem magam túl jól. Szédültem és nagyon fájt a fejem. Amikor hazaértem, kiderült, hogy lázas vagyok. Paff... 12 óra alvás után doki (és mégse). Itthon (már sokkal, de sokkal jobban!) takarítás. Adjuk meg a módját, főleg ha olyan vendégeket vár valaki, mint én. Vera csatlakozott a segédkezésben, így már ketten igyekeztünk valami tisztaságot varázsolni. 

 

 

Háromnegyed négy körül kimentünk a buszmegállóba ahol mercikkel fogadtuk a meghívottakat. Ahogy hazaértünk, nem sokra rá, megérkezetek a társulatvezetők is, Attila, Ancsi személyében.

 

 

Sokat pingpongoztunk, csocsóztunk, kártyáztunk, sakkoztunk, beszélgettünk.

 

 

A legfontosabb, hogy jól éreztük magunkat! Tüzet raktunk, (ami kezdetben jelzőtűznek is elment (nem a füst miatt)) majd a Máté szakácstudását bevetve elkészítette a paprikás krumplit, aminek az állaga kicsit leveses volt, de az ízével (állítólag) nem volt probléma.

 

 

Közben Kata - egy kis elkerülővel -, Tamás, és Zsani is megjött. Valaki hosszabb, valaki rövidebb időre érkezett, de ami fontos, hogy mindenki jól érezte magát, amíg itt volt.

 

 

Anyuék (Vera és az én anyum) még sütivel is kedveskedtek. (Jófejek!) Este a kihagyhatatlan gyilkosozásban gyakorlatilag mindenki részt vett (még a tesó is).

 

 

Összefoglalva a napot: tereferéltünk, mulatoztunk mindezt mértékkel, méltósággal, sok nevetéssel, nagyon vidáman.

 

 

Másnap reggel összeszedtük magunkat, és mint előző nap, volt aki pihent, volt aki játszott, és volt aki segített.

 

 

Ancsi, Attila, Nanni és Kata korábban hazamentek. Egy utolsó gyilkosozás (pipázással összekötve) után gofriztunk levezetőnek. Majd háromnegyed-négy körül visszavittem a csapatot a buszmegállóba. 4 kor könnyes búcsú, majd integetés.

Ami nagyon fontos, hogy én is nagyon jól éreztem magam. Ezt a szülőknek köszönhetem. (Nem csak az enyéimnek!) Az, hogy mindent egy szó nélkül csinálnak és segítenek, nem magukért, hanem miattam, azaz miattunk, nagyon nagy dolog! Még egyszer köszönöm szüleimnek, Vera anyukájának és nektek, hogy eljöttetek.

 

 

A lécet felraktuk, magasra. Lehet utánunk csinálni! Úgy a hétvégével, úgy a színházi évaddal...