Zoltán visszatért
Újra Zalamerenyén töltöttünk egy hetet (plusz négy napot), ezúttal a TI [TERRA INCOGNITA] előkészületeivel foglalkoztunk - ismerkedtünk, értelmeztünk, próbálgattunk. A nyári nehézkes egyeztetések miatt az egész szereplőgárda nem tudott megjelenni teljes létszámban, de így is elértük célunkat: a kor- és színészosztályok találkoztak, megfigyelődtek, összeértek.
Kemény volt - ahogyan a dráma első jelenetében leszögezi Zoltán barátja. Ha csak a nap 24 óráját bontom le részekre, már abból is látszik, miért használok ilyen erős tőmondatot: naponta 6-8 órát asztalnál (vagy tűz mellett) ülve beszélgetéssel töltöttünk el. A napi két jelenetre átlagosan 1,5-2 órát készültek a kijelöltek, maguk a bemutatások is kb. ugyanennyi időt vettek el a merenyei délutánból-estéből-éjszakából. Így minden másra (többek között alvásra) maradt 10 óránk.
Andai Kati, Ambrus Asma, Serei Dániel, Barabás Tamás, Stankovics Gábor, Toldi András, Sipos Veronika
A részletes "próbanaplót" majd később mellékelem, élménybeszámoló szinten néhány hangulati emléket próbálok most felidézni.
Nos! Ez az egész vállalkozás kilátástalannak is tűnhetne - gondoljunk csak a korosztályos, szakmai, társadalmi különbségekre, megoldhatatlannak tűnő anyagi elvárásokra -, mégis megerősítést kaptam alkotótáborunkban a fel nem tett kérdésemre: működhet ez!
Ambrus Asma, Szabados Zsuzsa, Andai Kati
Annyit már a nagy találkozás előtt is reméltem, hogy a kölcsönös érdeklődés előreviheti az együttműködést. Így is lett. Ami meglepett, az az egész gördülékenysége volt. Ilyen szintű akarásra (és oda-vissza működő tiszteletre), bevallom, nem számítottam. Az első napokban vártam is az igazat, amikor kiderül, hogy ez a mézes máz csak felszínes ismerkedés a tereppel. De nem! Tényleg megszokták, elfogadták - s talán megszerették - egymást ifjak és öregebbek.
Stubnya Béla (Zoltán)
Az alkotótábor két legerősebb pillanatának egyike volt, ahogyan Toldi Bandi figyelt Szabados Zsuzsa mondataira - miközben előkészültek közös jelenetükre. Ahogyan a nagykönyvben meg van írva - mondhatnám, de nem mondom.
Az egész hét egyébként úgy zajlott, mint egy vidám vasárnapi örömgyűlés, de ez (is) jellegzetessége a Fészek Színháznak: a jót kiemelni, a rosszra ráirányítani a figyelmet. (Azaz: nem kritizálunk, de amiről nem beszélünk, azt illik és érdemes kijavítani, átgondolni. Könnyebb így alkotni, könnyebb feltöltődni!)
Bűdi Nanni (Zóra), Toldi Bandi (Csobán), Szabados Zsuzsa (Jó), Andai Kati (Rossz), Ambrus Asma (Csúf)
Célom kettős volt. A szereplőgárdát összeboronálni, s közös egyezségre jutni a dráma értelmezésében. Az első jórészt jelesre sikeredett, az utóbbi pedig végre jó irányt vett - sokkal nehezebb feladat ez, de megtaláltuk a kulcsszót: mese!
A részletekbe most nem megyek bele. Ennyit az első merenyei alkotótáborunkról!
Ami kicsit elgondolkodtatott, az az utolsó két nap tapasztalata: a társulatunk terhelhetősége - nem fizikai, hanem szellemi! - itt tart? Mert a másik legjellegzetesebb kép a hazautazás előtti utolsó pillanat: fiatalok ülnek a betonszínpadon, s mogorván fáradtak. Na, ezen még kell dolgoznunk!
Stubnya Béla (Zoltán), Barabás Tamás (Rectus), Horváth Máté (Medius)
Köszönöm mindenkinek az együttlétet, egy hónap, s kezdjük a mesésen misztikus Terra Incognita felfedezését. (Az első lépés megvolt.)
