2011. november 21. - Műköröm

 

Stressz övezte az előadás előtti napokat, mivel féltünk, hogy néző hiányában nem lesz több előadásunk, amit persze egyikőnk se akart. Fogcsikorgatva, de összehoztuk. A csapat, a kitartás, az összetartás. Szeretjük ezt a darabot, a karaktereket, amiket játszunk. Magunkra formáltuk már őket, és szerintem szerethetővé is tettük, az olykor nem épp pozitív jellemeket. Kár lenne veszni hagyni!

 

 

Tehát "eljött a napja", suli után rohanás be a mi kis színházunkba. Mivel nekem "legalább félóra kell a ráhangolódásra", plusz a többi kis extra pakolászás, kell az idő. Sminkelés következett, kedves barátaim! Erzsikét is - a mi kis gyöngyünket- rég láttam.

 

Miközben készült a nagyon alternatív, nagyon elvont művész make-up, elcsacsogtunk kellemesen.

 

Egy kis szöveg frissítés és uccu neki!

 

Jónak éreztem magam, bár néhány helyen szétszórt voltam vagy figyelmetlen... hagytam, hogy vigyen magával a rutin. Nem szabad!

 

Jó ez a csapat, szomorúsággal töltene el, ha többet nem tudnánk játszani. A szívünkhöz nőtt. Van mondanivalója. Főleg, most, az én korombelieknek tudom nagyon ajánlani így érettségi közelében, én teljesen más szemmel látom már, hogy aktuális kezd lenni a dolog. Reális, mégis mesebeli. Melankolikus, mégis mosolyt csal az arcra. Bandi szólója például a mai napon istenire sikeredett. Kuncogtam is a függöny mögött.

 

Mindenkit erőteljesen buzdítok színházunk látogatására!