Alakulunk. Szerdán próba, ma éjjel szövegkönyv. Határozottan fénysebességgel robogunk a bemutató felé. Nem esünk pánikba. Annak ellenére, hogy néha aggódó pillantások közepette kérdezgettük Attilát, hogy „ugyan mikor lesz már szövegkönyv?” (mert kell a viszonyítási alap, segít), úgy istenigazából sosem voltunk kétségbe esve. Ez már csak így megy mifelénk: tudjuk, hogy ki, mit, hogyan visz véghez, így azt is tudjuk, hogy minket olyan apróság nem tud hátráltatni, mint például, hogy nincs leírva a darab.

 

Lényeg a lényeg, már ez is megtörtént. 

 

Szerdán családot alapítottunk. Legyen szomorú. Legyen gonosz. Szeresse ezt. Gyűlölje azt. Ez történt vele régen. Ilyen a sorsa. Satöbbi.

Szóval alkossuk meg a karakterünket, aztán a „Varjas” család tagjai közti kapcsolatot. Nagyon érdekes egy olyan darabot csinálni, aminek, ha azt vesszük „szóról-szóra” tudom a családi hátterét. Mármint, hogy mi történt, mikor az apa megismerte az anyát, mi játszódott le benne akkor. Nagyon furcsa így - mondjuk, legyen 20 év kihagyás után - újra találkozni Andrással, látni, hogy ki lett belőle. Most aztán szenvedhet szívbemarkoló helyzetekben a fájdalomtól! És tudom, hogy milyenek voltak a „szüleim” az én koromban, így az öröklött vonásokat, amiket inkább anyámtól kaptam, bele tudom építeni a karakterbe.

 

Pár órán belül megint próba. Hogy ebből mi lesz?!