„Figyelmeztető gong” - Színészélmények
2012. január 8. - TI [Terra Incognita]
Nagyon-de-nagyon régen voltam a színházunkban. A Jemolban! Úgy is mondhatjuk, hogy nagyon-de-nagyon hiányzott ez a vasárnapi TI előadás. Amikor otthonról úgy lépek ki az ajtón, hogy fejemben az jár, még majd lesz egy kis időm a sulival is foglalkozni (azaz: tanulni) előadás előtt, már akkor tudom, hogy mindez abban a pillanatban ki fog menni a fejemből, amint belépek a színházba.
előadás előtt (Miklós Zsófival, Koncsol Jánnal, Sipos Verával és Horváth Mátéval)
Imádok készülni a darabra! Izgulni, kipakolni, szöveget összemondani, lejárni fejben és élőben a jeleneteket. Rituálészerűen megvan, hogy mi miután jön. Az egyetlen bökkenő, hogy az én sorrendem nem mindig egyezik máséval. De én még ezt is szeretem - a feszültséget.
Arról oldalakat lehetne írni, hogy mekkora szerencsés vagyok, illetve milyen nagy lehetőség, hogy hivatásos "profi" színészekkel játszhatok egy darabban...
De már jön is a „figyelmeztető gong”, és eszembe jut, hogy még nem vagyok készen a rituálémmal. Egy utolsó gyors szövegezés után a változtatásokat feldolgozottan elkönyvelve, hihetetlen izgalommal vártam a kezdést.
Első jelenetemben - dobozzal a fejemen - félve rá-rápillantok a közönségre, s keresem anyut és aput. Megvannak!
Szeretem, élvezem, hobbim és mégis több.
Ez a Fészek színház! (Nekem.)
