"Már tudom, hol jövök be!" - 'A nép ellensége' próbanapló

Jemol, 2012. január 4.

A próba előtt sok minden volt. Suli, takarítás. És szégyellem, de bevallom a próba kiment a fejemből. Ancsi hívta rá fel a figyelmem. Kezdtek jönni az emberek. Majd elkezdődött a próba. Jelenetet csináltunk. Először. Eddig csak olvasópróba, és viszonyok, és egyéb dolgok átbeszélése volt. Egyenlőre csak vázlatosan, lépésekben csináltuk meg. A karakterek még nincsenek meg, de alakulnak. Sokszor álltunk meg. De ez természetes volt. Mi „színészek” csak bután állunk és nem tudjuk mit kell csinálni. de csináljuk, majd jön a rendező és rendez.

Poénokat már most tettünk bele. Nem is keveset. Már tudom, hol állok fel, hogy jövök be, és kezd körvonalazódni számomra, mit is kell majd itt csinálnom. Egyenlőre maga a játék még sehol nem volt benn. Legalábbis részemről. A fáradtság elnyomott, de néha történtek dolgok amik felráztak pár percre. Próba végén beszélgettünk. Tamás megkérdezte milyen volt a próba. Nem nagyon mondott senki semmit. De nem is tudtunk, ami szerintem csak annyit jelent hogy jó volt. Hiszen a jóról minek beszélni. Ha egyszer jó, akkor az jó, le van zárva.

Úgy érzem, hogy szövegkönyvvel könnyebb dolgozni, mint anélkül. A szövegkönyv támpont számunkra. Mindig ott van és segít. A jelenet már félig kész, ha van szövegkönyv. Szerintem.