2012. január 11. - Gyenge vagyok

 

Ma a Gyenge Vagyok volt a Fészek Színházban, ez egy pici színház az Orczy úton, harmincvalahányan férnek be, fészkelhetik be magukat. Izgatottan vártam az előadást így a böjt után.

 

Fotó: GIME
 

 

Tavaly januárban mutattuk be, és ma volt a 15. előadás. Ez a darab Cziczó Attila írása, ő is rendezte, nagyon alkalmas az elmélyülésre, belemenésre.

 

Egy háromszereplős családi dráma, finom humorral, iróniával és tele feszültséggel. Egy ilyen előadásban a színésznek egy - de a legfontosabb - dolga az, hogy minél hitelesebben létezzen a színpadon, ami ebben az esetben nincs is elválasztva a nézőktől. A böjt alatt is és az előadásban is az a fontos, hogy minél mélyebbre áss önmagadban, hogy magadat is meglepd egy-gy soha ki nem mondott őszinte, igaz gondolattal, mondattal.

 

A színházban az a nehéz, hogy a próbákon az előadás ritmusához is igazodva beállított, ezerszer elmondott szöveget próbálsz úgy elmondani, mintha az most, ebben a pillanatban jött volna a mélyből a felszínre, és ha az előadás alkalmas erre, mindennap egyre mélyebbről és mélyebbről kell ennek megtörténnie. Úgy, hogy a hosszabb utat ugyanannyi idő alatt kell a gondolatnak megtennie.

 

Ez az előadás egyébként is folyamatosan fejlődik, és ez ma sem volt másként. Csak egy érdekesség ami látszólag ellentmond az előbbieknek: Andai Kati (itt jegyzem meg, Miklós Zsófia a harmadik szereplő), aki az anyámat játssza, az előadás vége felé lekever egy pofont nekem. Mindig biztattam, hogy bátran, ami belefér! Azóta már a szövegösszemondásoknál néhány mondattal a pofon előtt - és most, hogy erről írok - elkezd zsibbadni az arcom... Miközben ezt írom, jut el a tudatomig, hogy az előadásban egyáltalán nem éreztem zsibbadást, másként is adtam fel a labdát, mint szoktam, és meglepett a pofon.

 

Hú ez egy szép és izgalmas felismerés!

 

Az előadást még játszani fogjuk, remélhetően sokáig, legközelebb január 19.-én, aztán február 14.-én. Mindenkit várunk szeretettel!