Clau 2010. májusában érkezett hozzánk. Ez így ebben a formában persze nem igaz, hiszen nagy rajongója és lelkes nézője volt a HáRoMnőVÉrünknek – azóta is kedvence az az előadás, állítja. Káéletezni érkezett - erről már írtam hosszabban Boginál -, gyakorlatilag Anna helyére, némi családi megtámogatással. (Lehet, hogy olyan közel sohasem kerül hozzám, de olyan távolra biztos nem, mint elődje.)

Terka (Káélet)

Mészáros Claudia. Sokszor forog neve a hétköznapokban mifelénk. A Fészek Színház egyik ikonja ő. Ügyelet, takarítás, szervezés stb. És színpadon van. Közösségi ember. De nem központi. (Ezen még dolgoznia kell!) Könnyű neki. S könnyű vele!

Mert értelmes, gondolkozó, tanulni vágyó ember!
Ritka ez szakmán belül.
A színházcsináló színházat csinál. Aztán slussz. Szépíthetném, de hivatásom klubtagjai buták, mint a seggem. (Ám könnyen eljátsszák az ellenkezőjét.) Így elég nehéz létezni közöttük nekünk, gondolkodóknak. (Egy kis megszokott nagyarcúság tőlem.) Kisebbség vagyunk.

Clau ebből főleg a kisebbséget részesíti előnyben. Szomorú. (Ő is, sokat.)
Nem érti a világ összefüggéseit. Összefüggéstelenségeit.
Nyitott és nyílt. A világra és előttünk - meg.
Kedves nekem e két tulajdonsága. Így könnyebben figyelhetem létezését, fejlődését, átalakulásait. Mert alakul sokat.

Ilus (Iluska2 [Iluska vs Gyöngyöspatak])

Érdekes dolog ez a „czattigyöngyézés”. Hiszen az eddigieket összegzem, azaz a múltból merítek inkább. Mégis az életünk aktualitása sokat nyom latba – ha van ilyen kifejezés! Claunál is így vagyok ezzel. A jelen nagyon sokat számít. Hogy honnan jött, mekkora utat jártunk be együtt, valahogy elértéktelenedik a mosttal szemben. 

Az biztos, hogy nagyon együtt haladunk. Egyszerre élünk meg hasonló életérzéseket, érzelmeket, válságokat, örömöket. Most is. Lent vagyunk. (Tizenharmadik a Csapatban.) És a hasonlóság szinte kirobbantja belőlem az együvé tartozást. Segíteni - ezt szeretnék neki. Persze, ez hülyeség. Nem megoldásokat kell találnom helyette, hanem odafigyelést nyújtani neki. Az a segítség igazsága. Szeretni feltétlenül. (Úgy szeretem.)

Mert kap eleget a rosszból. Szegény jól kifogta! Hányan nem akarják elviselni elviselhetetlenségét. Miközben annyira akar jó lenni! Ez egy paradoxon. Mert Clau jó. Legyen így akkor: elviselhetetlenül jó.

Érzelmes, okos, önzetlen, gyors, gyenge, erős, alakítható, alakíthatatlan, tökéletes, használhatatlan. Egy sima, egy fordított. Ki mit akar meglátni belőle! (Ki? Mit?)

Amúgy a párhuzamok erősen jellemzőek rá. Ahogy velem is hasonlóan halad, úgy másokkal is kísértetiesen ugyanazt éli meg. Anna helyére jött - már írtam -, s szerepeit is átvette. Nem a színpadon (mondjuk ott is), hanem a közösségben. Szenved és lubickol. És élvezi védelmező tekintélyemet. (Csak nem tud róla.)

Sok mindent nem vesz észre. Nem baj. Mert mindig rájön. A titokra. A nyitjára. Fáziskésésekkel. Ettől (is) olyan misztikus. Misztikusan egyszerű vele lenni.

Jó vele.

És a színpad…! Megkap mindent. És él vele. Persze mindig elcseszi egy kicsit. De a lehetőség benne van. Használjuk is. Szandra, Iluska, Andrea… Csupa lány, aki megszívja.

Öneredet. (Bocs.)

Az élet kiszámíthatatlan. És mégis azt adja, amit megérdemelsz.

Nyugi, Clau, a helyeden vagy.
Maradj még sokáig!
(Lehetsz még nővér is egyszer!)

Iluska (iluska.wb)