2012. február 2. - Műköröm

 

Jóságosatyaúristen, milyen rég volt utoljára Műköröm!

 

Alig vártam, hogy ismét összegyűljön a banda, hogy játsszunk megint.

Készülődés, közös rámolás, sminkelés, egy kis röhögcsélés, majd megérkezik Zsani és kezdődik a szöveg frissítés.

 

 

Nagyon családias volt ennyi nézőnek játszani, meg merem kockáztatni, hogy talán jobban élvezte ez a kis társaság, mintha betöltöttük volna az egész színháztermet nézőkkel! Nagyon izgatott voltam végig attól a tudattól, hogy Attila is benn ül a nézők között. Ha pedig épp nem voltam a színpadon, egy kis résen kukucskáltam, hogy is tetszik másoknak a mi munkánk. 

 

Érdekes játék volt, egy jelenet közben, mikor épp kint voltam, egyszer csak elmosolyodtam. Eszembe jutott, milyen régóta is csináljuk, és hogy megszerettem, mennyire a szívemhez nőtt ez a darab.

Nem túl sok szereplős, nem túl sok díszlettel, de mégis... annyira közel áll mindenkihez.

Mosolyt csal az arcokra, hm.

 

És lassan vége, pedig még érzem, hogy van benne szufla.

Szerethető lányok és Bandi!