"Az anyámat akarom, Zoltánt."

2012. február 7. - TI [Terra Incognita]

Most volt a születésnapom - mondja Zóra Zoltánnak. Hm. Érdekes. Mert nekem meg holnap lesz - mondom én Zsófinak. Negyvenkettő... 

Ezt ne! A számot ne halljam! - üvölti Kati hangján Rossz a színpadon. (Egyetértünk. Maradjunk ma fiatalosak!) Lobogó hajjal ünnepeltem. Kipróbáltam, milyen az. És kaptam sok-sok ajándékot. Szegény rendezőkém meg búslakodhatott egyedül! Hiába könnyezte meg a gyönyörű üres színpadot, amit ismét csapkodva, idegeskedve, átkozódva épített fel. Mert ez nem az a nap volt. Ma komédiáztunk!

Zoltán nem is sejti, mi mindent köszönhetek neki!

Mert ahogy ő belép az ismeretlenbe, én azzal a mozdulattal kilépek a hétköznapok feszültségéből, és más ember leszek. (Nem szar alak, ezt kikérem magamnak, haha!)

A mai menü tálalva, íme!

Nem copfoztam be a hajam. Hogy lengedezzen a tánc alatt. Nem lengedezett. Végig zavart. Ellenben a pofont  tompította. (Hehe, Zóra!) Viszont a táncban megcsináltam végre a forgást. De jó volt!

Rendezői utasításra csorbítottuk a dráma élét, megerősítettük a komédiás vonalat. Túl sok lett, a csapat nem nagyon tudott befékezni a kanyaroknál, ám a mesterek hármasa ma kristályosodott ki igazán. És Zoltán is. Szerintem. (Kérdeztem a rendezőt, de csak hümmög azóta is.)

Nem volt technikai malőr. Ez jó. (Mert szokott.)

A lábbelik ma - valami különleges oknál fogva - önálló életet éltek. Zsófi lábától nem akart elszakadni fehér műanyag papucsa, Zsuzsa pedig kék cipővédőjében jelent meg a színpadon. Jó. (A cipővédő kézre kézre járt aztán a mestereknél. Ahogy azt kell egy ilyen helyzetben.)

A nézők kisebb csoportokban érkeztek - az előadás végéig, folyamatosan. Nem zavart. Ellenben nagyon tapsoltak a végén. (Még a drámaiságot hiányolók is.)

És ma volt a születésnapom (előestéje). Előadás végére teljesen elfelejtettem. Aztán persze jött a nagy meglepetés! Tortával, ajándékokkal, énekléssel. Megtisztelő és kedves odafigyelés. Mindig meghatódom ilyenkor. (És Dédé megint odatette magát ajándékilag, Verától megkaptam a kroászonadagomat, Nannitól a tofifisdobozt, Józsitől pezsgőt - mert az férfias -, a mesterektől gyertyás tortát, Banditól szivart, je!, Mátétól meg kókuszgolyót: ez mind-mind életigenlő fontosság. De a nyertes ezúttal Clau és csapata lett az "eredeti" rókáscsészével. Meg persze az Ancsi-Máté(anyuka) páros ajándék (mű)bőrjakója. Végre Al Pacino leszek! Csak kicsit merevebben...)

Ennyi volt mára. A TI [Terra Incognita] rendületlenül járja az útját. Alakul folyamatosan. Mélydráma. Vagy komédia? Nehéz eldönteni. (Ma röhögcséges volt.)
De mindig ünnep nekem. Hófehéres...