„A szöveg a gát! ” - 'A nép ellensége' próbanapló
2012. február 12., vasárnap
Nem is tudom, hol kezdjem, mivel ez lesz életem első próbanaplója, sőt az első blogírása is...
Talán… mielőtt belekezdenék a vasárnapi próba eseményeinek felidézésébe, szeretnék köszönetet mondani Attilának (Cziczó) és Tamásnak (Barabás), hogy lehetővé tették, hogy játszhatok a Fészek Színházban, „A nép ellensége” című darabban!
Tamás, Kata, Ján és Hajni
A Vécsey Kamarateatrum megszűnésekor (2011.június) azt gondoltam, soha többé nem leszek már színpadon. De szerencsére nem így történt, mert tavaly ősszel Tamás (Barabás) felkért, hogy játsszak a következő általa rendezett (Fészkes) előadásban - s bevallom, nagy örömmel vállaltam el!
A szövegkönyv első elolvasásakor rögtön tudtam, hogy Hovstadt szerepére könnyebben rá fogok érezni, mint az eddigiekre. És így is történt. Ahogy haladunk a próbákkal, egyre inkább úgy érzem, hogy ez életem (egyik?) legjobb szerepe!
Talán ez annak köszönhető, hogy egy nagyszerű csapatba kerültem, ahol mindenki tudja, mi a dolga, mit kell tennie. Vagy talán annak, hogy most más emberekkel játszom, mint eddig - kivétel Józsi (Lévai) és Tamás (Barabás), akikkel eddig is együtt dolgoztam -, most én lettem az új ember. Vagy talán annak, hogy nem kell a technikával foglalkoznom - hogy hol kapcsolok villanyt, hol indítom a zenét.
Vagy csak egyszerűen közelebb áll hozzám Hovstadt mint az eddigi szerepeim…
De beszéljünk végre egy kicsit a próbáról is - ha már próbanaplót írok!
Tehát: egy nagyszerű csapat tagja lettem, akik tudják, mi a dolguk és ez meg is látszik a próba-folyamaton. Úgy érzem - és Tamás (Barabás) is elárulta -, hogy előrébb tartunk, mint bármikor az eddigiek során. Csak hát az a fránya szöveg!
Mert sajnos vasárnap is tisztán látszott, hogy „a szöveg a gát”, ahogy Tamás (Barabás) fogalmazott. (pontosítsunk: a szöveg nemtudása!) És nagyon úgy tűnik, azon a bizonyos 38%-on - lsd. Molnár Hajnalka próbanaplóját egy hete - talán nem is tudunk túljutni, amíg a szövegkönyvet le nem tesszük. Bár a vasárnapi próba végére a Hajnival (Molnár) való kettősünknél eljutottam arra a szintre, hogy eldobhattam a szövegkönyvet, és ennek hatására… - tán még az 50%-ot is elértük, szerintem.
Igaz, részemről ez csak egy jelenet volt a kilencből… De ha ilyen tempóban haladunk, biztosan meg lesz a gyümölcse és nagyszerű+szórakoztató előadás kerekedik majd belőle!
Ján példája mutatja, hogy egy jó csapattal sokkal hatékonyabb és szórakoztatóbb a munka, a játék: 2 óra elrepült úgy, hogy nem hiányzott neki a cigi!
A próba zárásaként kiválasztottuk a jelmezeket, ami csak elsőre tűnt egyszerű feladatnak, de végül mindenkinek megtaláltuk a karakteréhez legjobban illőt.
Szabolcs (Szendrei, mv.)
