2012. március 3. - nem/más

Szombaton elérkezett a premier napja. Beletelt 1-2 órába mire a csapat nagyjából összeszedte magát, miután beért a Jemolba. Más ez a darab. A hangulat, a készülődés, az illatok. Részemről nagyon nagy türelmet igényel, többek közt az előadás előtti szövegezés. Emiatt kissé feszült is voltam kezdés előtt.

(fotó: Gime)

Én a 7-es jelenettől kezdem igazán élvezni a darabot. Alig várom, hogy odajussunk. A 7-es egy nagy-nagy boldogsághormon-löket: hangos zene, tánc, vidámság, nevetés. Nem az a nyomasztó letargikus hangulat, ami majdhogynem minden jelenetben fel-felbukkan. Mondhatja most magában a kedves olvasó: „Igen ám, de honnan tudjam én, hogy az melyik? 7-es… Cöcöcö. Nem olvastam én a szövegkönyvet!”. Nem is mondom el melyik az. Mi a próbák során (bármelyik darabra készülünk), annyira megszokjuk, hogy így emlegetjük a jeleneteket, hogy nagyon nehéz lefordítani ezt külső szemlélők számára. Vagyis, nehéz nézőfejjel gondolkodni. Nekünk (nekem legalábbis, jobb esetben) a darab, amiben szerepelünk, vagy a darab, aminek készítésénél közreműködtünk, nem abból áll, amit a kedves publikum lát és kap. Egy példa: 3-as jelenet vége. Sötét. Nézem a kezem: fehér… fehér… még mindig fehér… menjen már le a fény! Jó. Jaj, csak Zsaninak ne menjek neki! Hol vagyok? Aú. Jaj, másik oldal! Csak a függöny ne hullámozzon! Itt ül Kati. Nevetünk. Mindjárt én jövök. Vivi sír, majd berángat… Jelenet vége. Melyik oldal? Rendezői bal, majd függöny mögött megint át. A Technikák. Kimenések, bejövések, kellékek. Koncentrációó!
Éreztem, hogy a szombati előadás jó. Közben nem szoktam, de most mégis éreztem, mert nem zsibbasztott a várakozás két jelenet között. Pedig szokott. Sitty-sutty, pikk-pakk, meghajlás! VASTAPS! Hosszú, nagyon hosszú taps! Megható. Vége lett. Vagy csak most kezdődik? Hiszen premier volt! És a meghajlás közben, miután szerencsétlenkedtünk egy jót a rendezőúr behívásával, lepergett előttem az egész próbafolyamat. Andai Katival egy színpadon? Hogyan csöppentem én ide? Sírós-nevetős heteken vagyunk túl. Megint egy kedélyes darabot csináltunk. Mint Merenyén! Mert mi ilyen VIDÁMAK vagyunk!