A pénteki próbára már tudtam a szöveget! Igaz, hogy előtte tanultam meg - Hajni segítségével -, de akkor is: ez már egy viszonylag nagy lépés az előadáshoz. Nem csoda, hisz' alig három hét, és premier. Haladni kell!

(fotó: Lévai József)

Kételyeim még mindig vannak. Nem tudom, hogy némely pillanatok csak nekünk viccesek, vagy tényleg viccesek. Lehet, hogy csak egy langyos evezgetés lesz a dolgok vicces illetve komoly megközelítése szempontjából? Ez csak rajtunk múlik. Illetve a közönségen, hogy mire kapnak rá. De a lényeg, hogy a próbákat élvezem. Jó nevetni egymással egymáson és magunkon. A rendezővel, Tamással, egy nagyon érdekes, kimondatlan kapcsolatom lett. Tiszteljük egymást! Ez nagyon kellemes csalódás, mert szerencsére nem úgy mutatkozik meg, hogy nem mondjuk el egymásnak a véleményünket.

Mindannyiunknak megvan a maga feladata a darabban. De mindenkinek más (vagy nem/más), csak meg kell találni, és fejlődni benne, végigcsinálni, megjegyezni, alkalmazni.
Nagyon örülök, hogy más rendezővel is sikerült darabban szerepelnem, mert így lehet csak összehasonlítási alapja az embernek. Így lehet tanulni. Csak akarni kell és gondolkodni.
A karakterek karakteresednek, a darab kezd egész lenni. Már csak az a kérdés, hogy egy darab lesz vagy egy darab lesz. (A hangsúly nem mindegy.)