2012. március 14. - nem/más

A második előadás. Legalábbis a premier óta. És mégis, mintha már ezeréve csinálnánk. Legalábbis nekem ez volt az érzésem a szerdai nem/más előtt.

(fotó: Gime) 

Rossz passzban voltam, és ez ki is hatott rám, és az előadásra. Finoman szólva szartam az egészbe. Sokaknak feltűnt, nem nagyon rejtegettem. Bármint a rossz kedvet. Attilának is. El is mesélte később, hogy első jelenet után rohant értem, hogy szóljon: TÖBB ÉLETET! Csak helyettem Zsanit találta, így neki mondta. Zsani meg, mint minden profi ilyenkor, végre hajtotta a rendezői utasítást. Eddig is erős jellem volt a színpadon, de most szinte berobbant a kanapét majdnem elsodorva. Én meg "Mit pattog ez itt?"...

Ja, rossz passzban voltam, de ez a mostani előadás jó lecke volt. Színészként nem hozhatom a saját hangulatomat a színre. Hacsak nem úgy tudom beállítani magamban, mint a hőmérsékletet egy mikrosütőn. Ezzel még lesz mit dolgozni, de legalább van munka.