2012. március 28. - Gyenge vagyok

Huszadik. Attila mondta, írjam bele! Hát, tessék... A 20 az szép szám.

A 20 a 19 és 21 között található természetes szám.
A kínai Xin dinasztia első éve. Galba a Római Birodalom praetora lesz. Marcus Valerius Messalla Barbatus konzul lesz. A periódusos rendszer 20. eleme a kálcium. Egy átlagos embernek ennyi ujja van a kezein és a lábain összesen...

És a Gyenge vagyok huszadik előadása tegnap volt. Támadt egy ötletem a színházba menet: előadás közben írom, hogy mi történik. Megvalósítottam. Az eredményt lentebb olvashatjátok majd, de előbb egy kis összefoglaló. Vagy mi...

A Gyenge vagyok-ot szeretem. Nem szerepelek benne, de a próbafolyamatot végig kísértem és az előadásokon is ott voltam. Egy kivételével - betegség! - mindig.
Színpadmestere vagyok ennek az előadásnak. Tavaly minden előadáson kint voltam, segédkeztem. Ám idén már nem sokszor, csak néha. Nem baj, mert így mindenhonnan láttam már ezt az előadást. Rájöttem, hogy mindent tudok. Mármint az előadás menetéről. Tudom, mikor, ki, honnan, melyik jelmezben, miért jön be. Azt is, hogy melyik lámpákat használjuk ebben vagy abban a jelenetben, és mikor van fényváltás, hol indul a zene, mik a végszavak. De mit tudok arról, hogy milyen is beleélni magam? Eddig semmit. Ma sikerült.

Középen ültem a „leghátsó” sorban, egyedül. (Mert miért ne?) És élveztem. Kati a monológjába belerántott, nem tudtam levenni róla a szemem. Béla nagyon tud nézni. Nem tudsz nem oda… nézni. Zsófi pedig úgy énekli a kis dalát, hogy csak na! Meg végén az a monológ is. Szóval ennyit akartam így.

És most leírom, hogy miket irkáltam előadás közben.

19:08 Jönnek be a nézők. Miklós (Béla) kicsit lassan kezdi. Nézők meredten figyelnek.
19:11 Kati hangja hirtelen becsapódik a terembe, mint egy villám.
19:13 Attila elköhögi magát a csend kellős közepén. (Bocs Attila, muszáj volt!)
19:17 Kevés a néző, a poénokon nincs hangos kacagás.
19:18 Jön a kávé, jól csináltam meg?
19:19 A csarnokajtó nyitva, Ancsi apukája és kollégái hangosan beszélnek odakint. Ancsi kimegy. 
19:22 Valaki bekukucskál az ajtón, majd bezárja. Attila volt? (Később kiderült, hogy Ancsi apukája.)
19:24 Az anyagból való kicsavarodás nem volt valami túl jó.
19:33 Nézők élvezik. Poénokon mosolyognak. Értik. Vajon tudják már? Rájött már valamelyikük?
19:35 A leeső függöny furán áll. Leesik majd amikor kell?
19:44 Az arcok nagyon jók. Egyik pillanatról a másikra kell váltaniuk. Nagyon jó.
19:45 A zene nagyon jókor indult el. (Előre meg van vágva. Véletlenek?)
19:47 Vajon engem néz a Kati? (Később megtudtam, hogy nem, mert nem lát minket, nézőket.)
19:54 Gyorsan telik az idő, magával ránt az előadás.
19:59 Béla keveri, kavarja a szövegét. De jó.
20:00 A takarót, amit Kati behoz, én hajtogattam olyanra, amilyen. (Nagymamám vonata most ér be a Délibe.)
20:10 Egy néző elalszik(?). De nem sok időre, mert máris történik valami, ami jobban érdekli, mint a munkahelyi fáradalmak kipihenése.
20:16 Kati csak fokozza és fokozza. Nagyon jó!
20:17 Hoppá! A nézők már biztosan tudják, amit tudni kell. Néhányan meglepődnek. Fészkelődnek.
20:19 Egy nézőnek nagyon jó reakciója van. Teljesen beleélte magát.
20:21 Nehéz jelenet. Kis hibákkal, de jó. A szöveget nem mindig tudta befejezni.
20:30 Attilát becsapta Béla. Nem odament ahova szokott, és sötétben maradt.
20:33 A bőrönd szétfeszül. Csak nem esik szét!
20:35 Középen a legjobb ülni. Gyenge vagyok-on. A függöny tökéletesen esik le.
20:37 Taps. Vastaps!