2012. április 11. - A nép ellensége

Szerdán A nép ellensége című darabunknak az évad utolsó előadását játszottuk. Mivel más darabban nem vagyok benne (már,) ezért nekem is az év (úgy is mint tanév) utolsó előadása volt.

Tamással megbeszéltük, hogy (előző fellépésből tanulva) kicsit bemelegítünk és mozgunk egyet. Ez nem tudom, hogy segített-e engem, de arra mindenféleképpen jó volt, hogy elgondolkozzak rajta, hogy a mindennapi mozgás során nem igazán figyelünk magunkra. „Rutinból” mozgunk, és ha egy kicsit odafigyelünk, akkor akár érezhetjük is a testünket, annak határait. Jól esett ezen gondolkodni. 

fotó: GIME

Ján kérdezte tőlem, hogy én szoktam-e stresszelni a szöveg miatt, mert minden előadás előtt át szoktam olvasni a szöveget. Ez is érdekes, hogy nekem az előadás előtti szövegátnézés (még ha kevés szövegről is van szó) elhagyhatatlan momentum. Ez a bolondságomnak köszönhető, mert ha nem olvasom át, akkor úgy érzem, hogy nem fog sikerülni a darab - és itt nem feltétlenül a szöveg bakikra gondolok. Erről meg az jut eszembe, hogy a mindennapok során hány olyan dolgom van, amit hasonlóképpen „kényszeresen” csinálok. Ezért is írtam, hogy bolondságomnak köszönhető.

Az előadás kellemes volt. Nem több és nem kevesebb.

Nem az én korosztályomnak szól, nem is lett a kedvenc darabom. Értem, de nem szól hozzám. Viszont a „kollegák” társasága mindezt elfelejteti velem.
Ha nem lenne, hiányozna… kicsiben és nagyban is…