„Aggódom” - színészélmények

2012. április 14. - májlájt

5 hónapja kezdtük. Akkor még fogalmunk sem volt semmiről. Jeleneteket csináltunk, megismertük egymás problémáit és beszélgettünk nagyon sok mindenről. Kivéve a májlájtról. Pedig már nagyon vártuk, hogy mi lesz belőle. De Attila folyton csak terelt, amikor erről kérdeztük... „Most ne azzal foglalkozzatok!” „Majd elmondom azt is.” – többségében ezeket a válaszokat hallottuk. Már visszaszámláltuk a napokat, hogy megtudjuk, egyáltalán kit játszunk. Aztán kiderült. Minden.

Sipos Veronika (fotó: Gime / gime.hu)

Elkezdtünk szöveget írni, sokszor úgy, hogy azt sem tudtuk, hová akarunk kilyukadni. Órákig veszekedtünk mondatokon, sokszor fegyelmezetlenek voltunk, de közösen alkottunk valamit. Miért jó ez? Mert úgy érzem mindent tudok a történetről és a szereplőiről. Mit miért mondanak, mit miért csinálnak. Már-már jobban ismerem a karaktereket, mint azokat, akik játsszák. Lassan, de biztosan haladtunk. Néha magabiztosan, néha pedig kételkedve, hogy kész leszünk-e. És most itt van. Egyben. És eljött az a nap is, amiről azt gondoltuk, annyira távol van még.

Sokszor felmerült a kérdés, hogy mennyire lesz érthető. Megbeszéltük, hogy technikával majd az lesz. Mert fontosak a fények (sok egyéb mellett). De végül mennyire lett az? Mert mi tudunk mindent: az előzményeket, a jövőt, de mi van, ha a néző még azt sem érti, amit megmutatunk neki? Emiatt aggódom. De ismerősök előtt zajlik a premier és ők elfogultak. Újabb válasz, amire várnunk kell még...