2012. április 27. - májlájt

Néha nagyon nehéz belekezdenem egy élménybeszámolóba, mert az érzésekről kell írni, arról, hogy mit éreztél, mit érzel. Hát azon leszek, hogy ezt mind átadjam nektek.
Nekem a májlájt amúgy is a szívem csücske, nagyon sokat beletettünk! És majdnem két hete nem volt se előadás, se próba, nekem nagyon hiányzott, furcsa volt nélküle. Az eddigi előadásaink, igen, számítottak, de nagyon kevés ismeretlen ember jött el eddig, de most végre jöttek innen-onnan! Kellett, hogy mindent beleadjunk, mivel nem tudtunk próbálni, de előtte lejártunk, alakítottunk. Nagyon jó kedvünk lett a végére, és végre jól éreztük magunkat.

fotó: GIME
 

És elkezdtük, mindent ment simán, aztán jöttek az első bakik, szerencsére ki tudtuk húzni egymást minden helyzetből. Mert ez egy CSAPAT! Nagyon jó kis csapatunk, családunk állt össze. És azt hiszem, már játszunk, és lassan élvezzük is a játékot, mert ez ennek a darabnak a lényege. Már én is sokszor a fejemhez kaptam: „Játssz!” Mert ez egy komoly tartalmakkal bíró játék, amit élvezni kell ahhoz, hogy átadd, hogy a nézők értsék azt, amit csinálsz.

Szeretem, imádom csinálni! De nekem ez a színészkedés egy elég komoly dolog, nagyon nehezen tudok játékként ránézni, de azt hiszem, ezt is meg kell tanulnom, hiszen ezalatt a próbafolyamat alatt rengeteg dolgot megtanultam. Az egyik - és számomra a legfontosabb -, hogyan lássam magamat és bizonyos helyzeteket kívülről. Teljesen már értelmet kap, és ugyanígy van ez magával a színdarabbal és a jelenetekkel.

Azt hiszem, ennyit tudtam ma magamból kiírni, legközelebb megpróbálok többet kihozni mindenből.