Egész este esik és nagyon sajnálom Válik Pistát.

Tegnapelőtt este jó idő volt. Színháznak való. A Bakelitben voltam a Radikális Szabadidő Színház Don Quijote (de La stb.) előadásán (amely érdekesebb, felpiszkálósabb volt, mint a csapattól tavaly, ugyanitt látott Mizantróp).


fotó: Bakelit

Lassan verődtünk össze, de legalább volt idő nézelődni, hozzászokni a szereplőkhöz, akik a nézőkkel egy (tág) térben várakoztak. Néhányuk személyes ismerős.
A bumfordi kezdés megadta az alaphangulatot: játék lesz, mely csak úgy fog hatni, ha én (néző) is beleengedem magam. Nosza! 3 óra, be-ki-le-fel járkálós, helyszín változtatgatós (szerintem fontos, hogy a produkció egy zalamerenyei táborral indult, ott nem is lehet máshogy színházat csinálni, csak belakva az egész falut), a szünet roppant szellemes megoldással letudva (kettéosztott nézők egy szűk térben, a fele pihen, fele néz), bár a nézőszám maximalizálásában döntőbbnek láttam a vonulási sebességünket. Kellemesen családias tíz perc a szünet. Az éppen pihenő színészek és az éppen pihenő nézők titkon egymást méregetve iszogatván-eszegetvén.
Sok jelenet, sok szereplő, laza sztori, hullámzó színészi teljesítményekkel. Olykor elvesztem "a ki kinek a képzeletében ki" útvesztőjében, sokszor nevettem, néha feleslegesnek éreztem ami megmutatódott, a végső leszámolásos jelenetet pl. sutának.
A humor hol vaskos volt, hol pedig lágyan átkaroló. A legjobb jelenetek pontos látleletnek bizonyultak az emberi természetről (közösen összerakott élmény-anyagnak hiszem a szöveget, Csaba értő dramaturgiai fazonírozásával).
Hangsúlyozottan a pénzről ill. a pénz emberi viszonyokat (is) meghatározó, torzító voltáról szólt a szó ("nem ő látszik, csak a hiánya" - by Omega), ennek árnyékában bújtak meg olyan (talán fontosabb?!) témák, mint a férfi-nő kapcsolatok sorvadása, a (férfi) felnőtté válás el(nem)fogadása, küzdelem a (sokszor saját) elvárásokkal, folytonos kibújás a felelősség alól (Ivi és a stoppos lány , Ákos és Adrienn köves jelenete). Tökéletesen mutatódott egy szétesett kapcsolat a matracos jelenetben, amiben a leghátborzongatóbb az volt, hogy (a pénzért persze) képesek voltak tovább is együtt lenni. Vagy ez általános? (És örültem Ákos fejlődésének! Látszik.)
PZS tésztás és Zsolti bácsis jelenetpárja a ki vagyok kihez képest tökélye.
Dödi hálás szerep, hálás színésszel; Zsófié tragikusan hiteles: kettősük a portánál erős.
A lányok szépen felépítetten veszekedtek (rengeteget. kié a tapasztalat?), de hasonlóan. Érdekelt volna egy fordított, veszekedésből líra jelenet. Prezi és Zsolt hasonlóak (az előadásban). Partnereik elnyomottjai. Kisszerűek és sodródóak. Férfisors?
Az előadásról (belső) muszájból írok. Megmozgatott. Nézzétek, ha tudjátok!

Ja, és a kinti jelenetekben Válik Pista került a legtöbbet a földre. Tegnap egész este esett...